Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Dúl Antallal Ambrus Lajos beszélget: Lépj be a pillanatba

dések vannak. Annak a nyomát követi Böhme, hogy hogyan alakul ki a megkülönböztetetlenből az egyediség, egyszeriség, különállóság, a dolgok különléte, és valójában azt fogalmazza meg, amit az archaikus hagyomány. Keleten azt mondják, minden sziget kiemelkedik az óceánból, de minden szigetnek egy alapja van.- Neked azonban nemcsak mint tanítványnak, hanem- mint a Hamvas Béla-élet- míí kiadójának is meg kell oldanod a filológia és az autenticitás feladatát.- Karácsonyra akartam elkészíteni Az ősök nagy csarnoka említett kötetét, azonban nem lehetett a Böhme-fordítás szövegét egyszerűen a könyvbe bemá­solni. Hamvas kivételes, zseniális intuícióval rendelkezett, ugyanakkor a fordítás szó szerinti, úgynevezett „tárgyi” pontosságát sok esetben figyelmen kívül hagyta. Tárgyi pontosság természetesen nem létezik. A szövegnek szelleme van. Ugyanakkor Hamvas túl gyorsan asszociált és gondolkodott, a szöveg lényegére ügyelt, és kevésbé a részletekre. Sokszor azt is megértette és lefordította a szövegből, amire csak következtetni lehetett. Nem a nyelv­tudásával van baj, hiszen anyanyelvi szinten tudott németül. Gyermekkorában, Pozsonyban a nagyanyjával csak németül beszélt, és az egyetemen német-magyar szakot végzett. Aki már fordított idegen nyelvből, tudja, hogy a túlzott tárgyi pontosság filológiai követelménye szolgai (szellemtelen) fordítást eredményez, és tudja, hogy milyen kínt jelent a többszólamú hite­lességben a helyes harmóniát megtalálni. Másrészt az is előfordulhatott, hogy a tiszapalkonyai raktáros, Hamvas Béla ült valahol, mondjuk, Kápolnásnyék környékén a vonaton, s zötyögés közben a gót betűs szövegből kihagyott, vagy félreolvasott egy-egy szót. Ilyet is találtunk néhányat. Alapszabály, hogy min­den fordítás többszöri lektorálást igényel. A szöveg újrafésülését ő maga is mindig tervezte, de ez végül elmaradt.- Es te foglalkoztál Böhmével az elmúlt negyven évben?- Sokat. Fordítottam is, lektoráltam is mások fordítását. Mégis, Böhme - mint Te is idézted - a legnehezebben fordítható szerző, mondatainak több­ször neki kell rugaszkodni, míg végül érteni kezdjük. Hamvas azt mondja, szaturnuszi nyelvezete van, olyan, mint amikor kődarabok hullanak alá. Más­felől Böhme az európai vallási konvenciókat messze meghaladja. Nem ott kezdi, hogy a Jóisten megteremti a világot, amit aztán a gonoszra hajló emberi természet tönkretesz, hanem azt mondja, az Isten legmélyén keserű, marcan­goló, sötét, magára szoruló, jéghideg tűz lobog. Ez a teremtés előtti első állapota, amely olyan, mint maga a jégpokol. Valójában azonban Isten nem ebben a sötét keserűségben tartózkodik, hanem ő ezt a magára szoruló görcsöt minden pillanatban meleg fényre váltja. Amikor a sötétség felfalja és megemészti önmagát, ebből születik meg a fény és a szeretet, és ezt nevezzük Istennek. Ne higgyük tehát, hogy a rosszat kihagyhatnánk Istenből, különben a rossz hogyan is jelenhetne meg a saját képmásában, az emberben. 1968 tavaszán tehát Hz ősök nagy csarnoka kéziratait gépeltem. Aztán odaadta a Szilveszten, a Bizonyos tekintetbent és az Ugyanist. Hat példányban készítettem el mindegyiket, cigarettapapír vékonyságú másolatokkal. Hármat neki adtam, egyet magamnak tartottam meg, kettőt a barátaimnak adtam tovább, ugyanis lehetetlen volt ellenállni a kísértésnek, hogy az ember ezeket ne terjessze. 17

Next

/
Thumbnails
Contents