Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Mezősi Miklós versei
Ezek itten csatolt fájlok... Ezek itten csatolt fájlok: Kívánok Tenéked én Jó szuflát mind hozzájok E hónap első péntekén. Nehogy kutasd kilétemet: Hogyha nem tudod meg így, Figyelmet az nem érdemel. Ki létem kútjából merít, Amint a káván áthajol, És ott egy istent átkarol, S a víztükör meg-megremeg, — Azon bizony tán elmereng, Hogy mit mondott a víztükör. „Ki volt e kerge-kótya fél-dalú? Mondd, mi volt e csobbanás?” „Én nem tudom, mert nincs tanú” — Szól halkan így a víztükör. Szája széle megremeg, Akár az esti Sacre Coeur Felett a Nap, ha épp lemegy. „Mondd, ki volt ő, és ki most? Ki lesz ő, és mondd el, minek? Szája széle mért piros? Vizek gyorsan vereslenek...” De ennyire? És így még sok stanzán keresztül Futván át a vers nem egy szakán, Szövődik egyre bús mesénk, Melyet Feléd az éj szakán Tudod, vajon mi ihletett? No rajta, nyögd ki nyomban énnekem (Ha már ingyér' fogyasztod énekem), Hogy mindez mért és hogy lehet. Mert én nem értem és nem érthetem, Hogy ez miért és az hogyan-minek.
