Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11-12. szám - Végh Attila: Hamvas vagy Heidegger

már elveszett”. A világnézet kora jön, a világnézet pedig nem más, mint „elsápadt istenarc”.

„De nemsokára Hérakleitosz után megjelennek azok a gondolkozók, akiket szofistáknak hívtak. Mi a szofisztika lényege? Az elhomályosodott nyelv.”4 A Hamvas által egyértelműen a szofisták közé sorolt Szókratész Hérakleitosz i. e. 480 körül bekövetkezett halála után tíz évvel született. Hamvas szerint szofistának azt nevezzük, aki nem látja már az ősképet a szóban. Ezzel ő is Nietzsche Szókratész-kritikájához kapcsolódik.’ Szókratésznál elhomályosul a nyelv, mondja Hamvas, és nincs tiszta fogalmiság sem. A logosz már nem kép, és még nem organon. Szókratész a levegőbe beszél. „...Szókratész nyelve teljesen amorf: képeit tekintve is, fogalmait tekintve is. A képeket lerombolja, a fogalmat még nem határolja körül.”6

Platón, Szókratész hűséges tanítványa, más. Nála a képnyelv egy villanásnyira föltámad, miközben a nyelv fogalmi szerszámmá lesz. De ezzel sem megyünk sokra, egyrészt mert Platón „csak egy pillanat volt”, másrészt mert ő „nem archaikus személyiség, olyan arányokkal, mint amilyenekkel Orpheusz rendelkezett, és nem olyan divinális fénnyel, amilyen Empedoklészt övezte”.

Platón tanítványa, Arisztotelész „a filozófiát már teljesen újra konstruált szavakra építi fel”. Az Organon és a Metafizika V. könyve új nyelvet épít, mondja Hamvas. „Ez már nem Thalész nyelve, ez már tudományos műnyelv.”

Ezek az elhamarkodott ítéletek Hamvasnak a kép és a nyelv kapcsolatáról alkotott elképzeléséből táplálkoznak. Hamvas a nyelv képességeinek fokait - melyek az éberség egyes fokainak felelnek meg - sorba állítja aszerint, hogy az adott nyelv hogyan nyit meg egy lélekburkot, azaz „hogyan nyilatkoztat ki egy-egy szubsztanciát”. A hanyatlási sor a következő:

1. őslátás / ősszó

2. közvetlen valóságlátás / közvetlen (kinyilatkoztatási) nyelv

3. ősképek látása / ősképek (mítoszok) nyelve

4. egyetemes képlátás / egyetemes képnyelv (őskori nyelvek, modern költői nyelv, misztikusok nyelve)

5. idea-látás / idea-nyelv (nagy metafizikusok, Hérakleitosz, Platón)

6. érzéki szemlátás / fogalmi és köznyelv.

Hogy Hamvas melyik szerzőt hova helyezi, az változó. Hogy úgy mondjam, kaotikus. Ahogy zavaros az egész hanyatlási lánc is. Hérakleitosz például név szerint az 5. csoportba van sorolva, ugyanakkor kiderül róla, hogy ő még látta az ősképeket, ami a 3. fokozatnak felel meg. De miközben a 3. és az 5. csoport között ingadozik, azaz „a mítosz és a filozófia között”, a 4. csoport is az övé, hiszen érti a képnyelvet. Es akkor még nem beszéltünk arról a hangról, amit töredékei megütnek. Mi más ez, ha nem a 2. fokozat, a közvetlen kinyilatkoztatás nyelve?

Hérakleitosz világlátása „megfelel magának a létnek”, mondja Hamvas. Azon túl, hogy Hamvasnál mindvégig tisztázatlan, mit értünk léten, itt azt látjuk, hogy Hérakleitosz világlátása megfelel neki. A tétel már önmagában értelmetlen. Ráadásul olyan világlátás nincs, amely a világnak megfelel, olyan létszemlélet nincs, ami a létnek megfelel. (A parmenidészi Tó ytxp a\)Tö voeív éoxiv xe Kod eivou radix nélküli radikalizálása ez a gondolat.) A látáshoz, a

70