Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Végh Attila: Hamvas vagy Heidegger
tése orvén azt mondja: analízisre azért van szükség, hogy eljussunk ahhoz a fogalmi tisztasághoz, amely azután alapja lehet a szintézisnek. Vajon megvan- e a kellő fogalmi tisztaság Hamvas műveiben? Lehetséges-e a kellő merülési mélység mellett ilyen haladási sebesség? És ha nincs meg, vajon nem ez untat-e, amikor Hamvast olvasok? 3. Hamvas Béla görögségképe aranykor-képzetétől, hanyatláselméletétől elszakíthatatlan. A Scientia Sacra első lapján ez áll: „Időszámításunk előtt körülbelül hatszáz évvel élt kínában Lao-ce és Kung-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathustra, Kis-Ázsiában Hérakleitosz, Egyiptomban az utolsó Tóth, Itáliban Pythagoras. A változást ma mint egy függöny leeresztését látni. Akkor azonban nemcsak tapasztalták, minden jel arra vall, hogy azt, ami történt, akkor jobban értették. [...] Időszámításunk előtt a hatszázadik év körül Kínától Itáliáig a változást egyértelműen úgy ítélték meg, hogy az emberi történet a sötét korszak végső szakaszába lépett. A lét elveszett; ami maradt, csak az élet. Az egész valóság kettészakadt; a teljes nyíltság lezárult; a nagy összefüggések megszakadtak. Egészen rövid néhány év alatt elképzelhetetlen megvakulás és elbutulás következett el.” A görög világnak ebben a nagy süllyedésben az a szerencséje, hogy volt preszókratikája. A fordulat, a logosz elvesztésének hérakleitoszi siráma a küszöb. A „görög küszöb” 4 meghatározó bölcselőjének alakja jelöli azokat a lépcsőfokokat, amelyen Hamvas létfelfogása szerint a görög szellem leballag a romlás birodalmába. Az ősök nagy csarnokának5 a görögökkel foglalkozó esszéláncában található Hamvas híres Orpheusz-esszéje, amelyet Buji Ferenc Hamvas „univerzális orientációja” legszebb megnyilatkozásának tart. Ebből megtudhatjuk, hogy - függetlenül működésük időbeli sorrendjétől - Orpheusz, Hésziodosz és Homérosz a süllyedés három lépcsője. Orpheusz „az őskori szellemi kaszt himnusz-költészetét” képviseli, Hésziodosz „a mítoszt, a szellemi és lovagi kaszt átmeneti fokozatából”, míg Homérosz „a merő eposz, a lovagi hősköltemény, elsápadt létmetafizikájával és az élet dicsőítésével”. A kötetben odébb olvasható Hérakleitosz-esszében Hamvas ugyanezt az alászállást a filozófia terén négy alkotó alakjával jelöli: Hérakleitosz, Szókratész, Platón, Arisztotelész. Vegyük sorra, kiről hogyan vélekedik, kit hol helyez el a történeti hanyatlás ívén. A Hérakleitosz előtti filozófia nyelve „tiszta képnyelv”, mondja. Hérakleitosz szövegében „érezni a képnyelv és fogalmi nyelv kettősségét”. Ennek a nyelvnek a szembenállása a fogalmi nyelvvel megfelel annak a viszonynak, ami a heroikus és a demokrata morál között fenáll. Hérakleitosz a süllyedés első lépcsőjének krónikása. Ez azonban „nem a hérakleitoszi filozófia legmélyebb pontja”. Az ugyanis nem más, mint a bölcselő „tragikus-heroikus pesszimizmusa”. Ez a világlátás megfelel „magának a létnek”, ez a „dionüszoszi világ- szemlélet”. Ez a szemlélet látja, hogy koszmosz és khaosz egy; Hérakleitosz e kettőt egyként élte meg. Az utána következők már „a határok és formák megmerevedésének világát” élik, ahol „a hatalmakkal való közvetlen kapcsolat 69
