Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Végh Attila: Hamvas vagy Heidegger
„A tradicionális iskola nem tekinthető sem neospirituális mozgalomnak, sem filozófiai irányzatnak. Ami a neospirituális mozgalmakat illeti, azokból hiányzik a tudományos-intellektuális igényesség, ami pedig a filozófiai irányzatokat, azokból az egzisztenciális-spirituális elkötelezettség hiányzik. [...] A tradicionális iskola éppen ezért egyedülálló abban, hogy magas szinten egyesítette a spiritualitást és az intel- lektualitást, az egzisztenciális elkötelezettséget és a tudományos módszerességet...” Ami a neospirituális mozgalmakat illeti, nem foglalok állást, mert azokat nem ismerem. De hogy „a filozófiai irányzatokból” en bloc hiányozna az egzisztenciális elkötelezettség? (Egyáltalán: mit jelent a szellem birodalmában a szó: elkötelezettség? Az embernek a Gestapo vagy a Hit Gyülekezete jut eszébe róla.) Vajon mit szólna ehhez Kierkegaard vagy Heidegger? Az pedig, hogy a tradicionális iskola milyen fokon egyesíti a spirituális és intellektuális működést, további vizsgálatra szorul. Ez a tárgya írásomnak, amely Hamvas Béla görögségképe tükrében igyekszik utánajárni e kérdésnek, hogy kiderítse: miért unom Hamvas Bélát? Sinkovits Imre A tradicionalizmus - lásd: Evola - a modern világ elleni lázadás, harc a modernitás logikai gőgje ellen, amely azt képzeli, hogy a régi bölcselők már meghaladottak, és csak mint „előfutárokról” gondolkodik róluk. A modern tudományos logika ellen tudományosan lázadni nem lehet. A lázadás formája nem a tanulmány, hanem az esszé. Tanulmányt Hamvas sohasem írt. Balassa Péter Egy beszédmód körülírása című tanulmányábam világosan és elkülönítetten megnevezi Hamvas beszédmódját, az esszépróza műfaját. Ez a beszédmód nem tudományos, hanem művészetközeli, de nem is művészi. (Értsd: nem szépirodalmi.) Hamvas bölcseleti írásai inkább szépirodalmi jellegűek, szépirodalmi művei pedig inkább bölcseleti jellegűek. Ennek az önmaga birtokolt ellentétébe folyton áthajló esszéprózai nyelvnek előnye, hogy nagy ereje van. A bölcselet forrásvidékéről származó gondolatokat látomásos, kinyilatkoztatásos, írói erővel közli. Hátránya, hogy a látomásokat, kinyilatkoztatásokat bölcseleti ruhába öltöztetve közli. Ha ezt a gondolatrendszert a filozófia felől kiritizáljuk, azzal védekezik, hogy nem filozófia. Am Hamvas - például görög tárgyú írásaiban - mégis filozófusokat vizsgál, ítél meg, tekint emblematikusnak, feleltet meg a hanyatlás különböző lépcsőfokainak. Tehát filozofál. Akkor miért ne tehetnénk ugyanezt az ő művei ürügyén? Nevezzük filozófiai önvédelemnek. Kant A tiszta ész kritikájában az analitikus és szintetikus fogalmak elkülöní68
