Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Kulin Ferenc: Portrévázlat történelmi háttérrel
részint a globalizáció történetfilozófiájára, részint pedig a magyarországi rendszerváltozás históriájára utal. A Magyarország és a globalizáció egyetlen bekezdését idézve - és kommentálva - az előbbivel kezdem. „...a nyugati civilizáció [...] tradicionalitásban töltött ezer éve (500 és 1500 között) szépreményű kísérlet volt a létharmonikus berendezkedés megformálására. Am az ezt követő évszázadok modernizációs hulláma, amely a reneszánsz, a reformáció, a felvilágosodás történelmi ívén helyezhető el, végül szétroncsolta az ellenőrző intézményeket, amelyek lehetővé tették az elgon- dolhatóság, a megvalósíthatóság és folytathatóság szabadságának harmonikus összekapcsolását.” Bogár világképének a fenti mondatokban sűrített (s csaknem valamennyi nagyobb ívű tanulmányában megismételt) történetfilozófiai alapvetése lényeges tények és összefüggések fölött siklik el. Ha már a középkorral vetjük össze a jelent, a visszatekintésnek is globális látószögűnek kellene lennie. Kiderülne, miért éppen az európai középkorból bontakozott ki a globalizációhoz vezető modernizáció. Bogár figyelmen kívül hagyja, hogy 1. / Az az évezred (500-1000), amely - úgymond - a tradicionalitás és a szak- ralitás jegyében áll, a keresztény Európa vallási, kulturális, gazdasági és politikai intézményrendszere kiépülésének és megszilárdulásának, egyszersmind azonban a római birodalmi államszerkezet széthullásának és a Nyugat-Euró- pában új hatalmi és életvilági struktúrákat formáló „kontinentális barbárság” berendezkedésének az évezrede; összességében olyan korszak tehát, amelyben évezredes tradíciók semmisülnek meg, s valami radikálisan újnak, lassan persze tradícióvá szilárduló rendszernek adják át a helyüket. (Ezt nekünk, magyaroknak, kiváltképpen illik emlékezetünkben tartanunk. Az a kíméletlenség például, ahogyan Róma a hagyományait őrző magyarsággal bánt, s önmagában az a tény, hogy - miként Kölcsey írja a Nemzeti hagyományokban - „a pogány régiségen ... a keresztyénségnek átka feküdött”, nem éppen a tradicionalitás uralmának a bizonyítéka!) Éppen nem a tradíció győz az örök változtatás szelleme fölött, hanem valami radikálisan újnak a lendülete söpri el a régit. Egészen pontosan: a szakrálisnak a keresztény univerzalizmus eszméjével ötvöződött szelleme zilálja szét vagy rendeli maga alá a törzsek, nemzetségek, népek sajátos közösségi szerveződéseit, s az azok összetartó erejét jelentő szakrális kultúrákat. S ebben a középkori univerzalizmusban bizony ott van már a globalizáció csírája! 2. / Azok az erők, tendenciák, törvényszerűségek, amelyek kikezdik a középkori, keresztény Európa tradícióit, nem az újkorral születnek meg, hiszen - különböző dimenziókban: a politikában az invesztitúraharcokban, a vallásban az eretnekmozgalmakban és az egyházszakadásban, az életvilágban pedig a pogány hagyományok továbbélésében (például azokban az életvitelmodellek- ben, amelyek a gazdasági és/vagy biológiai öncélúság szellemét képviselik!) jelen vannak az univerzalizmus eszméjét tagadó törekvések. 3. / Az európai történelemnek az az újkori fordulata, amit a reneszánsz, a humanizmus és a reformáció fogalmai jelölnek, nem írható le egyértelműen a tradicionalitás oppozíciójaként. Több okból sem. Elsősorban azért nem, mert programja szerint nem a hagyományok ellen, hanem azok átrendezésére irányul. A reneszánsz nem támadást indít az egyház világi hatalma ellen, hanem 47
