Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A kilincs megvan, már csak a pince hiányzik - birtoknézőben a Kissomlyón Erdélyi Jánosnál

A szövetkezet tagjai a hegyi munkák költségeit közösen, részarányosán állják, évi 300 ezer forint tagdíjat fizetnek, ebből rendezik a közös kiadásokat, „...olyan nagyszerű emberek álltak össze, hogy a tagok között kisszerű vitákra még nem került sor. Mi vezetők is igyekszünk nagyon becsületesen dolgozni, például három éve műveljük két olyan tagtársunknak a szőlőjét, akik nem fizetnek, mert rossz anyagi helyzetbe kerültek. Nem hághatjuk parlagon a szőlőjüket, megműveljük inkább. ”

AZ ELMÚLT HARMINC ÉVBEN ÖSSZESEN NEM TELEPÍTETTEK ENNYI TŐKÉT

Mindent élőről kellett kezdeniük: szakszerűen kipucolták a hegyet, 80 cm mélyen eltávolították a gyökereket, majd következett a mélyszántás. „Alig találtunk ötven kilométeres körzetben olyat, aki vállalta, bog felszántsa a heget. Ez csupa kő, széttört minden ekét. Volt olyan helyi vállalkozó, aki feljött, megművelt eg keveset, majd közölte, a munkáén nem kér fizetséget, csak azért könyörög, többet ne hívjuk.” A telepítési munkákat Császár Attila szőlész-borász irányítása alatt végezték, aki azóta a somlói Kreinbacher Birtok borászati vezetője.

Nagy gondot fordítottak a fajták kiválasztására. A tőkék telepítésének költségeit részben pályázaton nyert pénzből, részben önerőből finanszírozták. Kizárólag a somlói borvidék őshonos fajtáit válogatták. „Mién éppen a somlóit? A Ság heg közelebb van” - kérdezzük laikusként. Házigazdánk elmagyarázza: a Kissomlyó nem véletlenül tartozik a somlói borvidékhez: „Ha eg régi embert megkérdeztek „há valósi”, akkor azt mondta: somlai, nem azt, bog kissomlyói. A két közeli heg nem vált külön, hasonló fajtákat termeltek. ”

A szakemberek, de saját kutatásaik, valamint a hegy tradíciói alapján elsősorban furmintot és juhfarkot telepítettek, de ültettek hárslevelűt, kevés traminit és olaszrizlinget, ebből is a régi kiónokat, a kisfürtű változatot. Aztán a máshol szinte alig felelhető szagos sárfehéret, egy régi, kiveszett somlai fajtát, ami — hangsúlyozza gazdánk - nem azonos az izsáki vagy aranysár- fehérrel. Ambrus Lajos kutatásai alapján a filoxéra előtti somlói összetételét is megpróbálják rekonstruálni. Telepítettek ezért fehér góhért (bajort), lisztes fehéret, kéknyelűt, bakatort és cilifántot (zöldszilvánit) is. Egy részüket csak génbankokból sikerült beszerezniük.

A szövetkezet területének 80 százaléka a Kissoinlyón van, a többi a Ság hegyen, ott egy kevés vöröset is termelnek. „Bár a bortörvény alapján a Kissomlyón nem telepíthető vörös, meg kell mondanom, nagon jó tud lenni: több kitűnő vörösbort kóstoltam már az itteni gazdák pincéiben. ”

Az összes telepítésük lényegében 2x1 méteres térállású, alacsony kordonos - 180 cm és 2 méter közötti a sortávolság, egy méterre találhatók a tőkék. A régi fajtákat viszont lxl-es gyalogtőkésen termesztik. Mivel kifejezetten minőségi bort kívánnak előállítani, erős terméskorlátozást vezettek be.

Az ültetvények jó része 3-4-5 éves, az idén jó részük már termőre fordul. „Tavaly különös dolog történt velünk: már eg kevés furmintunk is termett, és úg számoltunk eg-két ezer liternyi borunk lesz. Ősszel azonban erős „rothadás” indult be, amit a Somlón oly ritka botritisz váltott ki, amelynek hatására itt a Kissomlyón valódi aszút állítottunk elő. Ezen kívül eg kevés veges fehérborunk is lett. ”