Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A szőlőben mindig lehet örömet találni - a Vajda-pincében Kissomlyón
használt, és az volt a fontos, hogy a szőlőnek minél egyenesebb oltóveszői legyenek. Ma már azonban nem vesződnek az oltásokkal, készen veszik az ültetnivaló növényt. Sokan áttértek az olaszrizlingre is: „Az olaszrizlinggel viszont az a baj, hogy ezen a vidéken nem mindig érik be, kisebb a cukortartalma is.” A korszerűbb szőlőkben manapság ezért is egyre kevesebb ez a fajta. Sokan térnek vissza a hagyományos juhfarkhoz, és egyre több a furmint. A juhfark viszont „nagyon kemény,” erősen savas bor. A Z-BETŰS FAITÁK A zenitre, a zefirre esküszik Lajos bácsi - ezek hungarikumok. (A zenit Király Ferenc keresztezése ezerjóból és bouvier-ből, a zefir szintén az övé, hárslevelű és leányka hibridje.) Hasonlóan jó fajta a zengő is, egy tőről fakadnak a zenittel, első nemesítés a zenit, a második a zengő. A hetvenes években kapott 10 tőke zenit-oltványt, akkoriban a fajtának még neve sem volt, csak száma. Fel kellett jegyeznie, miként alakul a termés, a metszéstől a szüretig. A szőlőt aztán két év múlva ismerték el. Meséli: „A hetvenes évek közepén még alig termeltek mások zenitet. Én is a ?násodik éven szüreteltem csak belőle. Eg)' kőszegi borversenyre, ahol hetven magyar bor és harmincöt osztrák vonult fel, három üveget vittem. Az enyém ezüstérmes lett. Az eredményhirdetés után mindenkinek a saját borából kellett megvendégelnie a másikat. Én is keresgélni kezdtem az üvegjeimet, de nem találtain. Kiderült, az osztrákok még nem ismerték ezt a fajtát, és annyira megtetszett nekik, hogy a bíráló bizottság nekik adta az üvegeket. Már csak azt nem érettem, miért lett akkor csak ezüstérmes a borom?” Lajos bácsi szerint a zenit azért is jó, mert cukorfoka eléri a 19-20-21-et: „Itt koraérésű szőlőt kell termelni. Az olaszrizling jó, ha eléri a 14-eset. Ha valaki pedig 3 kg-nál több cukrot tesz bele, azt a hozzáértő ember égből kiböki, ugyanis a bor elveszti zamat át: ereje és illata is elszáll. ” A házigazdának terem egy kevéske vörösbora is, zweigelt, a másik hegyen. Az osztrák fürdővendégek inkább azt keresik, így hamar gazdára is talál. A tavalyi vörös-termés például már rég elfogyott. „A vörös savasabb, ám ugyanolyan elsőrendű bort lehet ezekből a vörös szőlőkből is készíteni. Persze a Kissomlyó azért hagyományosan fehérboros vidék. ” Lajos bácsiék még a hagyományos kénlapot használják, maradiság, mondják az új gazdák, mert így 3-4 hónapig nem szabad a borhoz nyúlni. „Régebben jobban is kezelték a bort, ma már pancsolják, sokan beleteszik a kénport, és nem is fejtik le. Ha túl fényes a bor, az gyamis, az kénporos. Mintha tűvel szúrnának orrba, olyan azt inni. ” LASSAN AZ AKÁCERDŐ FOGLALJA EL A HEGYET A régi időkben minden borgátainak és kisomlyóinak saját szőlőhegye volt, kisparaszti, 300-600 ölnél nem nagyobb területeket műveltek - nagybirtokokat nemigen lehetett itt találni. A helyi szőlősgazdák nem is nagyon adtak el bort kifelé, mindenki magának termelt. „Amit termeltek a háznál, azt megá ll ll
