Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A szőlőben mindig lehet örömet találni - a Vajda-pincében Kissomlyón

ták, de nein voltak részegesek. Azok voltak inkább az iszákos emberek, akiknek nem volt szőleje. ”

Manapság a hegyen már a gazdák kétharmada idegen - megveszik a hegyet, kivágják a szőlőt; számtalan birtok pedig parlagon hever, nincs aki megművelje. „Sokan nem azért vesznek itt területet, hogy hétvégén is dolgozzanak, hanem, hogy pihenjenek. Lassan az akácerdő elfoglalja a hegyet. Számtalan eladó terület van, senkinek sem kell. Majd minden második pince eladó, ráadásul a bort sem igen lehet eladni.— panaszolja házigazdánk.

A termelők bánatára a környéken sehol sem árulják a helyi borokat, még Celldömölkön sem kapni, nemhogy a borgátai fürdőnél. „Veszik a soltvadker- tit, 150 forintért idehozzák, 300-ért eladják. Ezen van ám a haszon. Mi 250-300- ért tudnánk eladni a bort. Ezen nincs akkora nyereség. ” Az üdülők a hegyre már nemigen járnak fel borozgatni, pedig a fiának mindenre van engedélye, a vendégek itt a pincében még poharazgathatnának is, de a Köjál előírta, nem szabad üvegpohárból, csak műanyagból kóstoltatni: „Megvesztek? - kérdezi Lajos bácsi - becsületes ember a bort műanyag pohárból meg se issza!”

A fia palackoz is, eladásra is termelnek: „5000 forintos vegyszerárak mellett csak akkor éri meg a borral foglalkozni, ha a munkát hobbinak vesszük, és nem számoljuk a munkaidőt. ”

A RÉGI VILÁGBAN A GYEPŰT IS GONDOZNI KELLETT

A hegyben szokás volt régen a Mátyás-napi számadás - akkoriban rend volt. A hegygyepűt is gondozni kellett, tartották a gyepűjárás szokását. Az alsó kerítést a vadak ellen mindenkinek karban kellett tartania. A levágott venyigékből rakták föl, csak a tehetősebbek állítottak erősebbet, fa oszlopokkal, deszkát, később drótfonatot. A hegynek volt vezetősége, állt a hegy borgátai részén egy hegykapu is: „Nem lehetett ám akárkinek bejönni. Volt egyszer, hogy csendőrök átnyúltak a kerítésen, és 3-4 fürt szőlőt levettek. A szőlőpásztor feljelentette őket. A két csendőrt, akik szőlőt loptak, évekig nem léptették elő. ”

Lajos bácsi szerint a legfőbb probléma az, hogy Kissomlyónak nincs saját hegyközsége, csak Ság heggyel közös: „Csak reprezentálnak, nem gazdái a hegy- nek, nem vigyáznak rá. Polgárőrség sincs. ” Lassan mindent benő az akác, és nincs, aki termelésre bírja azokat a tulajdonosokat, akik a szőlejüket parlagon hagyják.

Házigazdánk szerint össze kéne fogni a helyi termelőket, mert így önmagukban a gazdák nem tudnak megállni a saját lábukon. A nagyobb termőterületeket és a minőségi telepítéseket is szorgalmazni kéne.

LAJOS BÁCSI NAPLÓJA ÉS VENDÉGEI

Lajos bácsi újabb kincseket hoz elő, három saját kézzel írt naplót: a Nevelőidőt, a Fogyóidőt és a Vendégkönyvet. Az első könyv keltezése 1965, a második könyv7 1998. január 2-án indul, amikor Lajos bácsi hetvenedik születésnapját ünnepelte.

Belelapozunk, napokig kutakodhatnánk benne, Lajos bácsi ugyanis nem73