Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A szőlőben mindig lehet örömet találni - a Vajda-pincében Kissomlyón
elnökhelyettessé választották. Itt helyben a Berzsenyi kultusz egyik életben tartója: a hetyei téesz is az ő javaslatára vette fel a költőfejedelem nevét. Lajos bácsi már gyermekkorában bele kellett, hogy tanuljon a szőlőművelés mesterségébe: „Piszkos munka, annyi szent, permetezni, kötözni, kapálni. Amikor 16-17 éves koromban édesapámat elvitték katonának, a közeli nagyobb szőlősbirtokra járta?n permetezni. Négy pengőt fizettek egy napra - megszámoltam, minden nap ezeregyszáz vödör vizet kellett felhúznom. ” Akkoriban bordói lével permeteztek, vagyis rézgáliccal: „Mint minden jó és rossz, a peronoszpóra is Amerikából jött. A franciáknál támadott először, ők alkalmazták a rézgálicot, innen a neve ...” Gyermekkorában két nagy mintagazdaság volt, a Pajoréké Dukából, és a szombathelyi, a Tomposék birtoka. Mostanában Lajos bácsi szerint sokkal kényesebbek a szőlők, többet kell permetezni, mint régen. Előkerül egy grafika a régi öregpincéről is, „egy festőművész a felesége szemöldökceruzájával rajzolta meg. ” Zsúpfedeles volt, és kicsit feljebb állt, „ennek a végiben ”, „Nagy pince volt az is, három derékosnak mondták, volt benne eg)i szoba is. ” Addig nem bontották le, amíg a másik el nem készült. „ Vajda öregapámnak volt két hegye, őköcski volt. De ezt Varga-öregapám idesapjának az anyja 1909-ban vette meg, azóta a miénk. ” Lajos bácsi gyermekkorában még minden pince zsúpfedeles volt a Kissomlyón. Csak egy idő után a téeszben már nem termeltek elég rozsot, és egyre nehezebb volt a tetőfedő anyagot beszerezni. Ráadásul a zsúpos tetőnél nem lehet összegyűjteni az esővizet, pedig a hegyen erre nagy szükség van. A HEGYNEK ALPESI JELLEGE VAN... A Kissomlyó birtokosai a régi időkben főleg köznemesek voltak. A helyi lakosok szőlőtermelését az írások először 1452-ben említették, hegyközségének szabályait 1749-ben foglalták írásba. Területe az 1850-es években több mint száz holdas volt. A filoxéra pusztítása után mintegy felére esett vissza, de a bazaltbányászat is akadályozta a termelést. „Emlékszem - mesélte Lajos bácsi - amikor robbantottak, a hegyen körbekiáltották, hogy mindenki hasaljon le. ” A második világháború után már nem bányásztak, pedig házigazdánk szerint jó minőségű az itteni kő, ebből a bazaltból épültek a pincék és a falu házai is. „Akik a bányában dolgoztak, csak 3-4 évig bírták a strapát, meleg is volt, itták a sok bort. ” Lajos bácsi szerint emberemlékezet óta termelnek a Kissomlyón szőlőt. Hiszen remek a hegy klímája, és jó a fekvése .is. Házigazdánkat a szőlőhegy története is foglalkoztatja, egy 1606-os egyházi iratot is talált, ahonnan arról értesülhetünk, hogy a falu tanítója rászokott a borivásra, ezért elcsapták. Kissomlyón házigazdánk szerint mindig is jobb ízű borok teremtek, mint a közeli Ság hegyen, a borversenyeken is mindig jobb eredményeket hoztak, mint az ottani gazdák. A sági bor savasabb: „a szeptemberi búcsú miatt, hogy legyen újbor, mindig hamarabb leszedték a szőlőt. ” Azt elismeri, a Somlón jobb borok teremnek. Mosolyogva meséli: régen a bátyus bálokon a szőlősgazdák között rendeztek olyan versenyt, hogy mindenkinek fel kellett ismernie a saját borát. Meglepő, de soha senki sem találta el. Lajos bácsinak egy alkalommal sikerült nyernie, de segített neki a rivális borász felesége. 70
