Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A szőlőben mindig lehet örömet találni - a Vajda-pincében Kissomlyón
emlékeztet, a másikon felirat: „Köszöntelek, hogy bejöttél, hogy pincénk vendége lettél, ízleld meg a gazda borát, emlékezve ránk mint jó barát. ” A belső szobában kredenc, a falakon fegyverek, részben a második háború alatt maradtak itt: „Eldobták a hegyen a katonák, amikor kivetkőztek, akkor voltam én suhanc gyerek, aztán eldugtam, a fegyvereket. Az unokám összeszed mindent, az övé a két fokos és a kések is. ” Gyors látogatást teszünk a boroshordók között is, a falon Berzsenyi Dánielről készült grafika, a költő a szomszédos Egyházashetyén született. Jóllehet, a legnagyobb magyar ódaköltő csak huszonhárom éves koráig élt a szülői ház környékén, mégis erős kultusza van. Kisebb hordók közt kóracél tartály, ebben jobban megmarad a bor, mert el van zárva a levegőtől. A házigazda az egyik hordóból sárga üvegkancsót tölt meg. Visszatérünk a faasztalhoz, koccintás. Fajtája szerint zenitet kóstolgatunk: „ez tiszta, a legjobb bor.— esküszik rá Lajos bácsi. A HÁBORÚ ELŐTT KISSOMLYÓN MINDEN PINCE ZSÚPFEDELES VOLT Lajos bácsi szülei a Tiáború előtt önállóan gazdálkodó parasztok voltak, a téeszesítés után Lajos bácsiból Borgátán elnök lett, majd az összevonások után 69
