Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pais-Horváth Szilvia: A szőlőben mindig lehet örömet találni - a Vajda-pincében Kissomlyón
mindenkinek a pincéje mellett robogunk el. Régen - meséli - a jánosházi Fehér tanítóé volt a legnagyobb pince, most ez a birtok is szombathelyieké. „Innentől kezdve a filmrendező Erdélyi Jánosé és a szövetkezeté a szőlő, most telepítették, ez pedig fehérváriaké, üdülőnek vették meg. ” A helybéli lassan kikopik: „ezelőtt negyven évvel még csak ők termeltek itt bort, most meg, ahogy az emberek meghalnak, a gyerekek elvándorolnak, nem kell nekik a hegy. ” Miután megállunk, a gazda továbbmutat az út mentén: arra van a környék legfőbb turisztikai érdekessége, a „Királykő" nevű bazaltszikla, amely mellett a néphagyomány szerint IV. Béla királyunk és kísérete megpihent 1242 tavaszán, a tatár seregek elől menekülőben. A birtok, ahova megérkezünk, Lajos bácsié volt, de már fiára íratta: „Közel a nyolcvanhoz nemigen tudok már feljönni. Hetvennégyben eltörött a combnyakcson- tom, akkor a fürdővel szemben telepítettem eg’ kis szőlőt magamnak, oda ki tudok járni biciklivel. A lábam már nem bír ide feljönni, tízlépésenként meg kell állnom pihenni.'” Metszeni még feljár, segít a fiának: „’74-ig én metszettem, egedül, amíg a feleségem, nem volt beteg, eljöttem tíz órakor, aztán eg hét alatt télen ?n.eg- metszegettem. Az bizony precíz munka, sokáig tartott. Mások tavasszal szokták, én ráértem télen is. ” A KISSOMLYÓ A SOMLÓVAL ÉS A SÁG HEGGYEL KÖZÖSEN ALKOT EGY BORVIDÉKET „Itt egszerre balra” - befarolunk a meredek domb oldalába. Ami először feltűnik, egy csodaszép fügefa, temérdek még apró éretlen gyümölccsel. Lajos bácsi állítja: errefelé ez is beérik. A másik, amire figyelmesek leszünk egy hatalmas kökényfa. Nem bokor, tényleg fa. Életünkben nem láttunk még ekkorát: „Gyerekkoromban is hatalmas volt, jól érzi magát itt a sziklában” - mosolyog Lajos bácsi. Otthonos birtok, középen egy hintaágy, ha beleülnénk, gyönyörködhetnénk a panorámában, lejjebb fapadok és asztal. A pince kőből épült, helyi bazaltból, szintén egy kis műremek, tanítani lehetne, miként simul bele a tájba. Régen — utal rá Lajos bácsi - 30 négyzet- méternél nagyobb pincét nem lehetett itt építeni. „Régen nem volt szabad a heget sem, megbontani, csak abból a kőből építkezhettek, ami a földművelésből előjött. Aztán az első világháború után mindenki gorsan bányát nyitott.” A bejáratnál egy fapad, már Lajos bácsi gyerekkorában is az akkori pince előtt állt: „Itt esik legjobban az ülés. Ha esik, csak leülök ide, és órákig elmerengek. ” Bent a hűvösben Lajos bácsi hellyel kínál a gyalult, csokoládébarnára érett tölgyfa asztal mellett. A tölgy, melyből ácsolták, valaha a pince mögött állt. Lajos bácsi vágatta ki, és készíttette belőle a bútorokat. Az asztalon a fia által összecsapok pohártartó. A falakon relikviák „ott a Weöres Sanyi bácsi képe, ott meg a Kiss Dénesé, ez meg a szobrász Kiss Sándor, most halt meg eg pár éve. ” Mind megfordultak Lajos bácsinál, de erről majd később... Egy hímzésre is figyelmesek leszünk, rajta a felirat: „A bor a legkezesebb ital, a leghasznosabb orvosság, és a legízletesebb táplálék”. Fejünk felett megírt lopótökök lógnak, Lajos bácsi a borgátai kertben, amikor még nő, belekarcolja a mintát, amit később tussal húz ki. Az együk a trianoni tragédiára 68
