Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa

Valentin viszont magas cukorfokú, és jól tűri a megpróbáltatásokat. A pátria a kedvencem, laza fürtű, ellenálló; és sokáig a tó'kén lehet hagyni. Tavaly például november 7-én szedtük. Úgy jó, ahogy a Jóisten megteremtette. Nagy türelemjáték a szőlővel kísérletezni. A gazda elülteti, aztán 3-4 évig neveli, miközben szorgosan dokumentálja a növekedését, termőre fordulásá­nak folyamatát, a tájba illeszkedését. Aztán jön a számolás: szüret eló'tt felmérik tőkénként, hány vesszőt, hány fürtöt hozott, megmérik a szőlőt, majd a kinyert mustot is. Végül jön a kellemesebb rész: a folyamatos kóstolgatás, esetleg megmérettetés a szakmai zsűri előtt.- A Valentint mindjárt első évben bemutattam - pedig akkor még csak 30 liter termett belőle. Rögtön ezüstérmes újbor lett a decemberi versenyen, aztán Szent György-napkor a vasi borok versenyén a megye legjobb fehérbo­ra címet kapta. Ilyen szőlővel érdemes foglalkozni! Egyébként már a ’70-es években neveztem helyi versenyeken a boraimat. Kötelezett az anyósom híre. Persze meg voltam győződve arról, hogy fan­tasztikusak - emlékszik. De a zsűri csak a középmezőnybe sorolta. Komolyan csak a ’90-es években kezdtem foglalkozni ezzel, igazából a versenyek is akkor jöttek divatba. A Ság visszakerült a somlói borvidékhez, így azokra meg a megyei mustrákra is neveztem, szép eredményekkel. A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2001-ben a keszthelyi nemesítéséi borok versenyén a cserszegi fűszeresemet a zsűri egyhangúan a legmagasabb ponttal jutalmazta, a Valentin meg a 13. lett. Tudja, amikor a feleségemmel összekerültünk, ő bevallotta, szeretné a családi hagyományokat folytatni, és fontos lenne neki, hogy az emberek tudják, a birtoknak ismét jó gazdája van. No, ezt a kívánságát sikerült teljesítenem - nyugtázza félmosollyal. Fehér Tamásnak még arra is volt energiája, hogy idős fejjel újra „iskola­padba” üljön, és megszerezze a borbírálói képesítést a Magyar Borok Házának tanfolyamán. így aztán évente 2-3 alkalommal nem csak várja a szakmai véleményt, hanem ő maga adja is a kollégáknak. Saját bevallása szerint szigorú kritikus. A hegy többi gazdáját sem kíméli, a legapróbb hibát is felrója. De akinek azt mondja, „na, ezt a bort beengedném a saját pincémbe is”, az igazán büszke lehet.- Bírálni azért szeretek, mert az ember sokféle bor ízét, illatát ismeri meg: követheti a kísérletezéseket, a törekvéseket, láthatja a haladás irányát. Lépést kell tartani, és ezt ezek a tapasztalatok segíthetik. Meg aztán a technika is, ami rengeteget fejlődött. Előkerül a hatalmas pincekulcs, nyílik a nagy faajtó, és kitárul a vegykony­ha. A sarokban a klasszikus szőlőprés, a szőlőlé által szinte feketére festett szerkezet gyönyörű, ma már muzeális darab. Mi mindenről tudna mesélni... Mellette szinte kiábrándítóan hat korszerű félautomata műanyag társa, a gazda azonban nagy büszkeséggel magyarázza, miként működik. A szőlő a rozsda- mentes acélból készült zúzó-bogyózó gépből több órás áztatás után kerül ebbe az új présbe. A cefrét és mustot Fehérék nem a hegyi, hanem az otthoni pincé­ben erjesztik fahordókban hagyományos módon, majd kénnel kezelik. Amikor aztán késő őszre természetes úton letisztulnak a borok, lefejtik és visszaöntik 62

Next

/
Thumbnails
Contents