Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: A Ság hegy Pilátusa
a kimosott hordókba. Később egy derítésen mennek keresztül, majd egy újabb fejtés és szűrés után kerülnek végleges helyükre: vagy a rozsdamentes acélhordókba, vagy a palackokba. Némi bor azért a hegyen is akad. A borász öccsének szomszédos pincéjében is Fehér Tamás itala pihen. A testvér birtokán takaros ház áll, szőlő azonban nem fut rajta. Ritka vendég ő itt, évente alig néhány hete tölt idehaza az Amerikába szakadt férfi.- Disszidált. Még ’56-ban, tizenévesen - ilyen volt, mutatja az elsárgult képet a vékony kamaszfiúról a gazda -, senki sem tudott róla, legközelebb a ’70-es években láttuk újra. Képzelheti, mekkora fájdalom volt a szülőknek. Most is ritkán jut csak haza, mondtam is neki, így szőlőről ne is álmodozzon. Pedig nagy szerelmese neki... A pincezárat itt is hatalmas kulcs nyitja. A gazda talpas poharakat kerít, és lassan leereszkedünk a pincébe. A falakon fcketéllik a nemes penész, elegánsan mállik a vakolat, egy kis mélyedésben porlepte üvegek sorakoznak. Bor az acélhordókból kerül poharunkba: először az olaszrizling, „a legjobb Ság-hegyi bor” - ahogy Ágh István írta. Szagolgatjuk, kortyoljuk, ízleljük - mint a nagyok, de az a természetes mozdulat, ahogy ő ringatja a pohárban, ahogy forgatja a szájában, majd ízleli hosszan az italt, utánozhatatlanul a gazdáé és a szakemberé. S bár a rizling nem tartozik kedvenceink közé, elismeréssel kell megállapítanunk, hogy ennek isteni az íze.- A tavalyi évjárat - szól a bemutatás —, igazából nem vagyok vele elégedett, sajnos a jég elverte. Kicsit vékony lett. De itt van a pátria, a nagy kedvenc - lép a másik hordóhoz -, ez nagyon jól sikerült. Nehéz, sűrű bor lett. Valóban egy lényegesen testesebb bort kóstolunk, karakterében teljesen különbözőt az elsőtől. Közben nézegetjük a régi palackokat. A legrégebbit saját pincéjében őrzi vendéglátónk, még apósa palackozta jó 60 éve. Lepecsételte pecsétgyűrűjével, így hagyta lányaira. Hármat jeles családi ünnepségen fel is bontottak, a negyediket inkább tovább hagyományozzák. így többet ér, ami ugyanis benne van, az ennyi év után már inkább érdekes, mint élvezhető. Ami akkor, a régi technológiával, hagyományosan, derítő és adalékanyag nélkül készült, ma már nem lenne eladható. Most az üde, gyümölcsös borokat keresik, amiket már reduktív technológiával készítenek - magyarázza Fehér Tamás, ám meglehetősen szűkszavú lesz, ha a saját boráról kell beszélnie. A szaklapokból, műsorokból ismert kifejezéseket nem haljuk tőle. Nem mondja, hogy fátyolos, tükrös, homályos, világoszöldbe hajló vagy borostyán színű. Nem állítja, hogy harmonikus, bársonyos, tüzes vagy fanyar ízű. Az illatát pedig nem hasonlítja sem a cseresznyéhez, sem a gesztenyéhez vagy a fahéjhoz.- Én a borban a szőlő illatát és ízét akarom érezni - ez ilyen egyszerű. Hogy milyen az enyém? Egyszer meg lehet inni. Hogy jellemezzem? Egyszerűen jó. Érződik rajta, hogy' vulkanikus hegy' leve, ez a talaj adja neki a jellegzetes mineralitást, az ásványi jellegét. Savas, markáns az íze, zamatvilága, és jellemző az ászokolás után születő illatanyuga is. Egyezer egy szakember azt mondta, az igazi somlaiságot a sági borban találta meg. 63
