Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Gellai Ildikó: Dionüszosz, a hordólakó - beszélgetés Jagodics Tamással

tudásom volt, amennyi a negyven éves vendéglátós múltam utolsó 15 évében ragadt rám Ausztriában. A Fertő-tó mellett dolgoztam egy kisközségben, ami tele van borászokkal, és közöttük szerettem, bele igazán a szőlőbe. Sok mindent elárultak egy-egy pohár bor mellett, nem láttak bennem konkurenciát - mondja, miközben saját szavai mosolyt csalnak az arcára. Szóval, megvolt a rizikója. Ha nem jött volna be, most nem tudom, mihez kezdenék, de hál’ Istennek bejött.

Olyannyira bejött, hogy Jagodics Tamás borai sorra aranyérmet nyernek különböző hazai és nemzetközi versenyeken. Legutóbb, idén tavasszal az Országos Syngenta Borversenyen aratott győzelmet a 2006-os Blaubur- gerével. De - ahogy mondja - legbüszkébb a soproni megmérettetésre, ahol ugyanezzel a borral, ráadásul kőszegi borászként hozta el a nagydíjat; a borvidéket képviselő ötven soproni és jó néhány burgenlandi gazda előtt. Mindemellett az Európai Borlovagrend alapító tagja, a kőszegi borbál résztvevői immár második éve őt választották bormesternek, a díjnyertes blau- burgere pedig a „Város bora” előkelő címet is viseli egyben. Bár jólesően nézegeti pincéje falán az okleveleket - számuk lassan talán már a százat is eléri neki sosem ez a fajta elismerés volt a fontos, hanem az, hogy van piaca a borának. A nyolcvan százalékát adom el palackozva, és ez vagon nagy szó eg gazdának. Elmegek versenyekre, mert el kell menni. Ha nem tenném, rögtön azt mondanák, nem mer, biztos nincs is jó bora. De az ember nem versenyez. Persze kell a visszaigazolás is, hogjó úton jár-e, de nekem nem kell több, nem a gőzelem a fő cél. Én csak vigázok a boromra, hog megőrizze a minőségét, hog szeressék az emberek, és erre vagon kényes vágok. Amíg élek, ez lesz az elsődleges szempont. A többi nem érdekel, azt hozza maga a bor. Igaz, hog rengeteg munka van vele, de vagon szeretem. Mert a bor az élő dolog. Vár, változik, minden nap újabb titkát kell megfejteni. Na de itt az ideje, hog megkóstoljuk - zárja le hirtelen, és nyomban két pohár kerül a napsütötte terasz asztalára egy üveg vörösborral. Ez nem a díjazott bor, de az is benne van - folytatja vendéglátóm. Itt nem. a szőlő van keverve, hanem a bor, különböző arányban. A borászra van bízva, hog milyen harmóniát hoz létre. Ebben kékfrankos van, cabernet sauvignon és blauburger. Van három, poharam, és addig töltögetem, méricskélem, ízlelgetem, amíg azt nem érzem, hog tökéletes. De akkor még a fiamnak is szólok, aki szintén szakmabeli, hog kóstolja meg. Továbbkalandozva a szakmai berkek felé, megtudom azt is, hogy e három szőlőfajtán kívül chardonnay-t termel még alacsony kordonon, ernyőműveléssel. A díjnyertes Jagodics-borok pedig légmentes acéltartályokban készülnek, reduktív technológiával.

A címkét nézem. Nem tetszik önnek? - érdeklődik szemlélődésem tárgya felől. Dehogynem. Fekete alapon fehér-piros, kicsit komor, de - elegáns. Nyolc éve íg van, már nem is bántom. A nagobbik fiam tervezte, a Hősök Tornyát rajzolta rá. Nekem, csak ez volt a fon tos, hog legen rajta valami Kőszegről, mert a mi városunk vagon szép kis város. Témánál vagyunk: Kőszegről kezdünk beszélgetni, a város lakóinak híres lokálpatriotizmusáról, amely az itt élő bo- rosgazdákra hatványozottan igaz. Közösségi kezdeményezésként hozták létre a kőszegi Borok Házát, ahol átadhatják tudásukat, ápolhatják az örökséget, ahol együtt mutatkozhatnak be. Ritka példa ez a versengés és irigység nélküli

46