Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 1. szám - Csontos János: Magyar fohász

2 2 2 2

CSONTOS JÁNOS

Magyar fohász

Istenem, váltsd meg a magyart,

öntőtégely-medence népét, sokat akart, s bár jót akart,

nem volt erénye a szerénység, gyötörte gőg, gyarló kevélység, magának kereste a bajt,

elcsatolták és széjjeltépték, ám őrizte ajkán a dalt, mely elvetélt, ha megfogant,

és ha megfogant, elvetélték, most itt áll tétován, és végképp nem szól sem bölcset, sem badart.

Elragadta az ifjúság,

kamasz kalandok szárnyalása, kívül-belül vívott tusát,

volt félistenek földi mása, hol sült jutott, hol árpakása, hol Bécset vitt, hol meg Budát,

sanyargatta Juszuf meg Szása, túlélt pár gejl diktatúrát, de mentette a dúlt csodát,

mely a halandóság varázsa, kilobbant életek parázsa: hogy éljünk túl, mindig tovább.

Lelkében megfogant a szép,

zárvány-nyelvét a lőne benőtte, költött jussot és ősregét,

múltjára ráomlott a főte, kapaszkodott málló időbe, s villám-delej roncsolta szét,

romjaiban is féltek tőle, midőn csiholt szilaj zenét, táncában ott dobolt a vég,

becserkészte barnát a szőke, jelet karcolt férfiba, nőbe a szertartásos puszta lét.

1