Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Czakó Gábor: 1956 lelkéről
CZAKÓ GÁBOR 1956 leikéről Forradalmunk szellemi előtörténetét kutatva Gazdaságkor politikai őseihez, a polgári forradalmakig kell visszamenni. Forradalom ugyanis korábban nem létezett. Az elnyomottak számtalanszor lázadtak balsorsuk ellen, de a világot nem akarták átrendezni. Dózsa, ha győz, talán király lett volna, vezérei főurak. Spartacus sem törölte volna el a rabszolgaság intézményét. Az anabaptisták voltak az elsők, akik a német parasztháború egyik irányzataként elővételezni akarták az Uj Jeruzsálemet, a mennyországot Münsterben. Nem sikerült nekik. Nem azért, mert leverték őket, hanem azért, mert rendszerük zsarnoksággá fajult. A polgári forradalmak, különösen a nagynak nevezett francia hosszas szellemi előkészület után megdöntötte a vallási társadalmat, papjait, politikai vezetőit megpróbálta írmagostul kiirtani. XVI. Lajost, mint Isten földi, emberi alakban megmutatkozó jelképét (A. Camus) ezért végezték ki. Azonban már a XIX. században kiderült, hogy Gazdaságkor liberális kapitalizmusa történelmi zsákutca. A liberalizmus megfosztja az embert ítélőképességétől, paradicsomi bukásával szerzett őstudásától, amennyiben viszonylagosság-tanával egyenlőségjelet tesz jó és rossz közé. A kapitalizmussal való elméleti szövetségében pedig egyértelműen a rossz mellett tör lándzsát, amennyiben kimondja, hogy az önzés, a kapzsiság, a másik ellen való fenekedés jó. Ez viszi előre az úgynevezett fejlődést. Ami ettől kezdve egyértelműen a Dolgok fejlődése és az emberi személy, a közösségek, az önigazgatás, a művészet sorvadásával, a bűnözés, a kizsákmányolás, a hazugság előretörésével jár. Ennek megfelelően ítélte el két Pius pápa is, a IX. és a X. Jogos kritikaként jelent meg a marxizmus. A marxizmusból sarjadt a XX. század legnagyobb hazugsága, a nemzetközi és a nemzeti szocializmus. Bőséget, igazságot, sőt mennyországot ígért az emberek többségének, hiszen azt állította, hogy véglegesen megoldja a társadalom összes problémáit. Természetesen csak az úgynevezett többségnek, mert a faji és osztályalapon kijelölt úgynevezett kisebbséget mint a bajok okozóját pusztulásra ítélte. ígéreteiből csak ennyit tartott be: a szocializmus története a saját nép ellen vívott háborúk története. A történelem igazolta, hogy éppen olyan zsákutca, mint a kapitalizmus. • — ; A különféle nemzeti szocialista pártok ámokfutása a II. világháborúval véget ért. Ahogy Hamvas Béla írja: „1945 tabula rasa volt, a múltat a tábláról letörölték; ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisztust (K. K. 322-325.).” Bejött hazánkba a másik szocializmus, a nemzeti unokatestvére, a bolsevik. Elfoglalt minden pozíciót egészen a házmesteri állásokig lemenően. 3
