Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (4. befejező rész)

Epileptikus megbetegedés nem váltható ki száz százalékos bizonyossággal, a roham mégis igen jól valószínűsíthető; az „érzelemkitörés” pedig, mely a roham feltétele, úgy volt megrendezve a Paulay Ede utcai színhelyen, ahogy az a nagykönyvben írva van. Pesti kisvártatva „kizuhant a pörgésből.” Ügynökeink lábai előtt hevert, tehetetlenül. Mindenki megdöbbenésére vergődni, rázkódni és vonaglani kezdett. Ahogy a költő mondja: „a vész kitört”: kiválasztottunkat nem mi, hanem epilepsziás roham győzte le.

Pesti az öntudatlanság sugárútján siklott ki karmaink közül.

6

Kellő távolságra régi életemtől, mindazon rajzolatokat, melyeket virtuóz poétái phantasiával idéznek a sárga dosszié kéziratoldalai, mind erőtlenebbnek látom; s engedem a felejtés szikárabb mélységeibe hanyatlani. Ártatlanságot mímelve hever az őszelő gyümölcsösen érett csendjében előttem a tölgyfa asztalon a sárga paksaméta, mely magányomat felkavarni szándékozott; idegesen dongják körbe a megcsalatkozott, mézleső bogarak, csorog rá a mind erőtlenebb, szeptemberi Nap verőfénye. Nem gerjeszt bennem viharos indulatokat ez a történet, átváltozásom, szerelmem és kivonulásom története: de azt sem állítom, hogy értem a motívumokat, az okokat és az erőket, melyek életemben közrejátszottak.

Érteni! Végzetesen beteg civilizációnak fixa ideája volna csak, hogy az erő a tudásból táplálkozik? Korunk ezt az eltekervényesedett szervet, az „agyacs- kát”, mindenesetre rendellenes méretűre fejlesztette... Szemben a Lom-hegy7, távolabb a Bölcső-hegy oldalát látom, a teraszról a Pilis legvédtelenebb környéke tárul fel: a legvédtelenebb, a legelesettebb. A Tornyos-hegy oldalában más arca, ábrázata, fizimiskája van az időnek. „A Pilisnek történeti

Madárdal

21