Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Oravecz Imre: Ondrok gödre

Portré hatsz fel kapálni, annyira kell vele vigyázni, hogy le ne törődjön a levele. Ez nem olyan, mint a kukorica vagy a krumpli, hogy csak vágják, vágják a földet, aztán elég, ha közben nem tapossák le nagyon. Meg szárítópajtát is kell hozzá csinálnod, amibe kiakaszthatod. Teréz a szokásos módon aggályoskodott. Megint attól tartott, hogy nem fizetődik majd ki, meg hogy megint többet kell kiadni napszámra, és nemcsak egyszer-kétszer, hanem folyvást, tavasztól őszig: — Ez már nem olyan, mint a búza, hogy csak aszatoláskor nem győzzük, meg aratáskor, hogy csak akkor kell segítség. Itt mindig kell, mindjárt az elején, már a palántaneveléshez, a kiültetéshez is. Aztán jön a kapálás, többször is, az állandó szedés meg a többi, szüntelen. Ebben nincs megállás, lélegzetvétel. Szóval, volt tapasztalata, mert otthon, kicsiben az apjáék még bajlódtak vele lánykorában. De más is aggasztotta:- Meg ez nem olyan minkfajta munka, amihez szokva vagyunk, amit be­hunyt szemmel is elcsinálgat az ember. Ebbe bele kell kendnek tanulni, aztán nagyon figyelni, észnél lenni. Ez már tisztára bolgár kertészet, amihez mink nem értünk igazán. Meg ott vannak a májusi fagyok is. Ha elfagy egy-két palánta, mint eddig a paprika vagy a paradicsom, hát, édes Istenem, de ha egy egész hold dohányt tönkrevág a fagy, az már csapás. Az apja megint csak hümmögött, nem akart állást foglalni. Viszont titkon örült, mert ez azt jelentette, hogy azontúl ingyen jut majd hozzá a pipado­hányhoz, nem kell a boltban vennie. 9

Next

/
Thumbnails
Contents