Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Oravecz Imre: Ondrok gödre
János figyelmesen meghallgatta Barczai sógort is, Terézt is, de nem igyekezett őket meggyőzni. Ehelyett megkezdte az előkészületeket. Magot rendelt, kijelölte a kertben a palántaágyak helyét, felszántotta Rácfalun a kiszemelt földet, a patakparton, a szalmakazal mögött, ahol még volt hely, pajtát ácsolt, és belevágott. És kudarcot vallott. Az első esztendő akár sikeresnek is lett volna mondható. Nem fagytak el a palánták, a tövek dús leveleket hajtottak, jól sikerült a szárítás, a dohány megfelelt a minőségi követelményeknek. Csak éppen nem keresett rajta semmit, mert a hasznot elvitték a költségek. A másodikban viszont János egyértelműen megbukott. A kiültetett palántákat Fagyosszentekkor megtizedelte a fagy, ami meg megmaradt, olyan dohányt termett, hogy a beváltóban leminősítették, és csak csökkentett áron vették át, mert enyhe trágyaszagot árasztott. E nem kívánatos jelenséget az okozta, hogy János másodszorra alátrágyázott, pedig közvetlenül előtte nem szabad, hanem itt is vetésforgót kell alkalmazni, és így elkerülhető a kellemetlen szag. O ezt nem tudta, és ugyanabba a földbe ültette a palántákat, miután szántás előtt jól megterítette trágyával. Nem adta fel. Utána cukorrépával próbálkozott. Ez a vállalkozása pénzügyi értelemben sikeresnek bizonyult ugyan, de még rövidebb életű volt. A környéken, de délebbre, az alsó Tarna-völgyben sem látott még cukorrépát. Répát természetesen vetettek. De az marharépa volt, takarmány az állatok etetéséhez. És csak itt-ott, egy-egy kis darabka földön, kukorica vagy krumpli végében, a laposon. A silózást még nem ismerték, csak a vermelést, és éltek is vele. János a Magyar Gazdában találkozott a cukorrépával. Volt az újságban róla egy cikk, és ugyanazon az oldalon egy hirdetés. Akkoriban kezdett meghonosodni az országban a cukorgyártás. A cikket elolvasta, a hirdetést kimásolta. Egy cukorgyáré volt, és az állt benne, hogy a gyár gazdákkal szerződne cukorrépa-termesztésre ilyen meg ilyen feltételek mellett. Azt is közölték, hogy a magot ők adják, és a szállításról is ők gondoskodnak. A termesztőnek a termesztésen kívül csak annyi teendője van, hogy a répaföldön megtisztítja és egy halomba összehordja a répát. Ez tetszett Jánosnak, kedvezőnek találta a feltételeket, de leginkább az ár ragadta meg a figyelmét. Jónak látszott. Csak az zavarta kissé, hogy nem a megszokott vékában, hanem a nemrég bevezetett új mértékegységben, mázsában volt megadva a mennyiség, és előbb körülményesen át kellett számítania. Ugyané számból és ugyanekkor értesült az akkoriban kitört orosz-török háborúról is, és, mint a korabeli Magyarországon legtöbben, ő is a törököknek szurkolt. Csakhogy ő honfitársaival ellentétben nem a Monarchia hivatalosan Oroszországot támogató külpolitikáját rosszalló hazafias megfontolásból. Nem érzelmi, hanem mintegy gazdasági alapon, mert még mindig nem tudta meg- bocsájtani az oroszoknak az olcsó búzát, amelyből kifolyólag neki mindenféle összevissza ipari növényekkel kellett vesződnie, így például cukorrépával, ahelyett, hogy megmaradhatott volna a becsületes és jól bevált búza mellett. Ezúttal nem kérte ki senkinek a véleményét. Egy másik dűlőben, Szárazréten szemelt ki helyet cukorrépa-termesztésre, ahol két kataszteri hold szántója terült el a Füzesre vivő út és a rét között, tehát majdnem a Tarna-völgy 10
