Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Zalán Tibor: Berzsenyi Hegyhátszentmártonban
magát meglátja fönt a szalonnáját kenyérhez éppen hogy katonázza ott vöröshagymát rá s a bütykösből buggyan a mézszinű celli áldás Mit tudna erről Kölcsey és a sok magát meghordó pesti fafűz poét a kávéházi olcsójankók kiknek az ő dala csak parasztos Am ettől fázás rázza a testét át elönti váratlan remegés belül azon tűnődik így lesz végül persona non grata önsorsában Mozdulna nem tud fogja a pillanat a szállás és kötés heve-kínja még Aztán a reggel bársony ujja játszva szemébe az álmot hinti Későre jár a Nap delelőre ért mikor felébred parton az utazó szemét törölve körbe néz és látja az égbe merült nagy fákat s a Rábát mely a lába alatt fürgén iramlik hordva mélyben a sok halát s eszébe jut hogy várja már a kemenesaljai békés szállás A bütykös alján vékonyan űl a bor behúzza ébredésre való e korty Szentmártonon a négy kerék át zörgve-nyikorgva dalolja magát
