Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Zalán Tibor: Berzsenyi Hegyhátszentmártonban
amíg a sűrűt körbebolyongta és veresbe vonta fűtakarót a friss meleg vér és a tisztást végig béboritotta a sok leló'tt vad A Rába-parton néma a hajnal még foltokban áll a köd szaladó vizen mederbe dőlt mázsás fatörzsek rejtik a mélyben a rablók fészkét s a víz hogy itt-ott csobban a part mentén lehetne hinni harcsa vadászatát ám sóhajt Dani úr és érzi más aki itt a folyót zavarja emberhalász jár végig a víz fölött horgára épp nem márna akadt a súly alatt az ég meghajlik szürkén míg kiragadja a földről terhét A Nap kel és a szembeni lombokat arannyal s vérrel megszínesíti már arany s vörös fénypászmák zúgnak fentröl alá a kanyargó vízbe Akár ha minden hullana szét s azon nyomban már más formára találna rá sugár-cécóban hangzavarrá rendezi újra magát az élet Csak ül nem mozdult az uraság soká delej forgatja elnehezült szívét miközben minden könnyűvé vál lét lebeg el tova pókfonálon Fölengedend a föld-gravitáció egy pillanat s merő lebegés a part bukdácsolnak majd lassan szállnak fönt a magasban a párás dombok csakúgy hegyhátszentmártoni udvarok kapirgáló csirkékkel az égben fent lebegnek mintha délibábot játszana hajnali istenszándék
