Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - Ablonczy László: "Engem Kruscsev mentett meg"
mi hasznosat, ami segítette volna építkezésünket nemcsak gazdaságilag, hanem szociálisan és lelkileg is. Hazatérésem esetén, most azok uralmától szenvednék, akik 1990-ig engem fasisztának és ellenforradalmárnak mondtak! Ingatlanspekulánsok, vigéc-vállalkozók és titkos ügynökök országa lettünk; eléggé szenvedem ezt Párizsból is. Mélységesen egyetértek az otthoni szabadságharcos szervezetekkel, bajtársaimmal, akik nem hajlandók együtt ünnepelni az újramaszkírozott elvtársakkal, akik az októberi ünnepen majd a nemzetközi baloldal uraival hitelesítik magukat. Ilyen egyszerűen a műitat nem lehet elfeledtetni velünk, ahogy ők képzelik! De ha már a hazai változásokról kérdeztél, egy különös kalandot elmondok neked 1991 teléről, negyedik hazatérésemről, ami már a változások korhangulatát, a privatizálási káoszt, az alvilágosodást is jellemzi. Tudnod kell, ahogy én szabadidőm javát ’56 ügyének szenteltem, feleségem, Lilliáné pedig az állatvédelem ismert vezetője lett Franciaországban. Otthagyta komoly állását, s az országos szervezet tekintélyes személyiségeként lapot szerkesztett, a tévében, újságokban szerepelt, nyilatkozott a legnagyobb politikusokkal, képviselőkkel, sztárokkal vacsorázott és akciózott az állatok védelmének érdekében.- Talán még Brigitte Bardot-val is jóbarátságba került?- Ennél is több történt. Brigitte meghívta, hogy vezesse az ő általa működtetett alapítványát. Lilliane az országos szervezetet otthagyva, Brigitte hívását elfogadta. Rengeteget dolgozott, és én is sokat segítettem neki. Bár a bankettekre, fogadásokra nem jártam vele, munkájának ezt a kénytelen, ám mondén részét nem kedveltem. Ne hidd, hogy az állatvédelem amolyan hivatali parádézást jelentett. Sokszor a tettlegességig elmenő harcokat. Elmondok egy példát, hogy lásd, micsoda alja világ is a demokrácia része. Ma is él a gyalázatos falkaharc divatja. Csak most nem a vér szerinti, hanem a pénzarisztokrácia műveli. Szégyenteli úrhatnámság, középkori elvetemültséggel: kutyafalkával űzetik az őzet vagy szarvast, s aztán marcangolják a szerencsétlen állatot, az urak és a kísérők lovon ülnek, s végül egy dárdával átdöfik a szívét. Egy alkalommal Compiégne-ban, a Rotschhild-birtokon Lilliane megszervezte a harcot, s kemény verekedésbe bonyolódtunk a kísérőkkel, és sikerült megakadályozni a bestiális falkahajszát. S tudod mi lett a vége? Nem, törvényt nem hozott a képviselőház, mert a politikusok is a korrumpáltságig érdekeltek voltak. Lillliane ellen indítottak hajszát, hogy antiszemita! Az mentette meg a piszkos rágalomtól, hogy csapatában a szarvasok védelmében három zsidó is verekedett a szolgákkal. Éjszaka verekedtünk a szarvasok életéért, reggel pedig mentünk dolgozni - ez is az állatvédelemhez tartozik. De mondandómra térek: 1991 telén egy nap szólt a telefon a lakásunkon. Demszky Gábor jelentkezett: Jánoshidán 80 mongol farkast őriznek, és kérte: Brigitte alapítványa segítsen elszállítni. Hogy Budapest főpolgármesterének mi köze volt a jánoshidai mongol farkasokhoz, azt a mai napig se tudom, de Lilliane-nal tanácskozva elhatároztuk: utánajárunk a talányos ügynek.- Szürreális szőrrealitás a hazában!- Valahogy így. Csak a lényeget mondom: egy bizonyos Bodrogi úr vállalkozásba kezdett: Nyugaton kacat műszaki alkatrészeket összevásárolt, s 34
