Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Révész József: Az "ördöngös mesterség"
RÉVÉSZ JÓZSEF Az „ördöngös mesterség" A KŐSZEGI KERÉKPÁRSP0RT KEZDETEIRŐL „A kerékpározás minden sport felett áll - mert eltekintve attól, hogy a legegészségesebb testmozgás az ember akaraterejét nagyban növeli.” Vangyell Géza, az Aradi Tornaegyesület tagja, a „kerékpározó kör” parancsnoka Magyarországon a kerékpározás a XIX. század utolsó harmadában kezdett rohamosan elterjedni. 1880-ban Magyar Velocipéd Egyesület néven, ugyan még nem hivatalosan, de már megalakult az elsó' kerékpáros klub, a két évvel később létrejött Budapesti Kerékpáros Egyesület már belügyminiszteri engedéllyel működött. Ekkor, 1883-ban született kerékpár szavunk is. A Magyar Tudományos Akadémia a kerékpározás szerelmeseivel egyetértésben a „velocipéd” és „bicycles” helyett a „kerékpár” kifejezés használata mellett foglalt állást. A kerékpározás sem mint testedzés, sem mint versenysport nem korlátozódott a fővárosra. Sőt, azt lehet mondani, hogy művelésében a vidék sok tekintetben Budapest előtt járt. A kerékpározás, mint a testedzés új formája, a XIX. század utolsó évtizedeire már jelentős tömegbázissal rendelkezett. A mindennapossá váló kerékpáros kirándulások önmagukban hordozták a versenyszerű kerékpársport csíráját. Ezek következtében sorra alakultak a vidéki egyesületek (Szabadka, Salgótarján, Körmend), majd épültek a korszerű versenypályák (Palics, Kolozsvár, Szombathely, Pécs). A helyi sporttörténeti írások szerint Kőszegen 1889-ben két grazi úriember mutatta be az első biciklit. Természetesen a kőszegieknek nem ez volt az első találkozásuk a kétkerekű, emberi erővel hajtott „járművel”. A XIV. drago- nyosezred tisztjeinek jóvoltából a velocipéd már korábban is ismert volt, és néhányan elsajátították használatát is, noha a nagyközönség ezt csak úri mulatságnak tartotta. A grazi urak által használt eszköz az ez idő tájt egyre nagyobb népszerűségre szert tevő „alacsony gép”, a safety volt, melyet Szombathelyen Mennyei István főispáni titkár 1888-ban mutatott be. A kétkedők eleinte csak talicskának csúfolták az új típust, ám miután megmutatkoztak a velocipéddel szembeni előnyei, gyorsan átnyergeltek. Használata egyszerűbb és biztonságosabb volt, mint a velocipédé, így azok is nyeregbe pattanhattak, akik nem voltak elég ügyesek a magas géphez. A korabeli beszámolók szerint ekkor Kőszeg apraja-nagyja biciklizni tanult, mégpedig a két grazi úr útmutatásával. A polgárok csak akkor jöttek rá, hogy a biciklizés megtanulásához nem kell egy hétig etetni-itatni a két tanárt, amikor azok egy szép napon továbbálltak, és így cserbenhagyva saját maguk is rájöttek a fogásokra. A graziak távozását követően Kőszegi József, egy helyi könyvkereskedő erőfeszítéseinek köszönhetően a kőszegi kerékpáros élet jelentősen fellendült, 86
