Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Thimár Attila: A polgári élet a reformkori Dunántúlon
kerületi Tábla, már az új, polgári szellemet sugározta. Tanulmányait azután Szombathelyen és Sopronban folytatta, majd 1805- ben belépett a bencés rendbe. Gondoljuk meg, milyen időszak is volt ez. Napóleon hadai egyre közelebb és közelebb kerültek Magyarországhoz, s éppen ebben az évben Bécset is elfoglalták. Ez természetesen jócskán átformálta a hazai értelmiség nézetrendszerét, hiszen akik korábban a francia forradalom radikális eszméit dicsőítették, másképp látták a helyzetet a francia szuronyok közeledtével. Ha Jókai Névtelen vár című regényét olvassuk, hű képet kaphatunk e kor figuráiról, romantikus élethelyzeteikről. Guzmics csatlakozása a bencés rendhez nem volt zökkenőmentes, mert 1806. augusztus végén elhagyta a rendet, majd november 6-án visszatért oda. Az örökfogadalmat 1808-ban tette le, s ezután Pannonhalmán tanított. Guzmics pályáján 1829-ben következett be a jelentős emelkedés, mert ekkor a pesti egyetem hittudományi karán teológiai doktornak választották. A tudományos előmenetel mellett pályájának legfontosabb fordulata, hogy 1832-ben kinevezték bakonybéli apáttá, s ez nemcsak egy biztos egzisztenciát jelentett számára, hanem azt a lehetőséget is, hogy azokat a mintákat, amelyeket korábban maga körül látott ekkor saját erejére támaszkodva saját maga körül megvalósítsa. Miközben ellátta egyházi feladatait, aközben egy új szellemű, polgári elemekkel átszőtt életformát alakított ki a kolostor falai között. Nagyon tanulságos e szempontból Guzmics saját kezével írt naplója az 1830-as évekből. Mit várnánk egy újonnan kinevezett apát első feljegyzéseiként, amikor a gondjaira bízott apátság területére először teszi lábát, amikor először méri fel, hogy mit kell tennie majd e környéken, hogy egy lakható világot alakítson ki magának? Sok mindenre gondolhatunk, de kevéssé számítanánk talán a következőkre: „Augusztus 5. A monostor árnyékszéke a patakba van intéztetve, de vízzel szükséges a tisztítást megindítani, már régóta nem történt. A biliárd posztója, dákói, s golyóbisai rosszak.”’ Akárhogy forgassuk is ezeket a szavakat, világosan mutatják, hogy Guzmics- nak nagy érzéke volt a modernizácó eredményei és az új élethelyzetek iránt. Nem arról van szó, hogy egyházi hivatása közben másfelé fordulnának gondolatai, netán bűnös szenvedélyeknek hódolna. Sokkal inkább arról, hogy ő pontosan látta, az egyháznak is olyan személyekre van szüksége, akik életformájukban a modern polgári mintákat követik. Ezt mutathatja a gyors intézkedés is, hiszen 1833 márciusában már ezt jegyezte naplójába: „elkészült a biliárd, melyhez posztót az apát magával hozott Posonból, glóbisokat Villax zir- czi apát Bécsből szerzett. A posztó 16 fr. egynéhány kr. ezüstben. A glóbisok pedig 18-ba kerültek. Veszprémi míves csinálta a biliárdot és a székeket.”3 A míves, kifinomult polgári szórakozásra Guzmics több helyen láthatott korábban példát, de minden bizonnyal belejátszottak emlékeibe a kőszegi élmények is. Talán épp itt, a Strucc Szállóban találkozott életében először a biliárdjátékkal. A szellemi tér átformálására még jobb példa, hogy nagyjából a kőszegi olvasóegylet alapításával egy időben határozta el, hogy Bakonybélen is egy kis irodalmi kört létesít a szerzetesekből. Társait megismertette a leg73
