Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Thimár Attila: A polgári élet a reformkori Dunántúlon
sikereknek egész kincsestárába lépünk be e kort tanulmányozva. A változás alapvető, mondhatni mélystruktúrákat mozgató iránya a polgárosodás volt, s nemcsak a politikai szólamokban vagy konkrét intézkedésekben testet öltve, hanem még inkább az életforma, a gondolkodásmód megváltozását alakítva. A legizgalmasabb azoknak a személyeknek pályája, akiknek életét a hagyományos keretek erősen meghatározták, s mégis e társadalmi keretek között egy egészen új világszemlélettel, vagy mondjuk így inkább, egészen új „világhoz való hozzáállással” léptek fel az immár „modern” világban. A hagyományos életkeretek és a modern gondolkodás keveredése a legizgalmasabb képleteket az egyháziak körében hozta létre. A hosszú sorból most egy olyan alak képe elé lépjünk oda, aki valódi dunántúli egyéniség volt, aki a modern szellemet épp itt, a XIX. század elején erősen polgárosodó Dunántúl különböző városaiban szívta magába. Guzmics Izidor neve ma már nem cseng ismerősen, sőt valljuk be, még a szélesebb műveltséggel rendelkezők sem nagyon tudnak fontosabb művet vagy irodalomtörténeti eseményt kötni nevéhez. Pedig ha csak azt vesszük számba, hogy Kazinczyval, Szemerével levelezett, sőt Kazinczyval személyesen is találkozott Pannonhalmán, ha arra gondolunk, hogy a Magyar Tudós Társaság 1830-ban tagjai közé választotta, s nemcsak tudományos munkássága okán, hanem azért is, mert 1828-ban részt vett az Akadémia alapszabályának kidolgozásában, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem jelentéktelen egyénisége a korszaknak. S ehhez jön még igen sokrétű munkásságának gazdag termése, több mint 25 könyve, sőt a korabeli folyóiratokban közölt számtalan cikke, tanulmánya. Az akadémia több bíráló és díjkiosztó bizottságának munkájában részt vett, pedig ez már akkor sem bizonyult egyszerű feladatnak, amint az naplójából kiderül: „1836. szeptember De a nagy jutalom (200 arany) fölött történ czivakodások utálatosak voltak. Bajza versei és Nagy Károly Arithmetikája között volt a választás. Bajzát az ellenfél (Döbrentei és Kállay) lemocskolá. Bajza emberei szerényebbek valá- nak és megosztani kívánták a kettő között a jutalmat, s ez lett volna a legigazságosabb, egyik munka sem lévén oly kitűnőleg remek, oly nagy jutalomra. De győzött Nagy Károly, kiknek emberei mind tisztán nekik szavazták a jutalmat, Bajzának tisztán egy sem.”1 Guzmics László (1786-1839) - az Izidor nevet a szerzetesrendben vette fel - szegénysorú családból származott, s szülei éppen nyomorúságos anyagi helyzetükre tekintettel a hétéves kisfiút 1793-ban anyai nagybátyjára bízták, nevelje, táplálja őt mind testi, mind lelki értelemben. A rokon, a szentgyörgy- völgyi plébános a gyermek fiatal éveire oly erős hatást gyakorolt, hogy eldöntötte a gyermek későbbi pályáját, az ifjúból végül pap, szerzetes lett Szent Benedek rendjében. Miután Izidor a legalapvetőbb ismereteket elsajátította Szentgyörgyvölgyén, a család döntése értelmében Kőszegen kezdte meg középfokú tanulmányait. A vidékről felkerült gyermek itt találkozott először a polgári gondolkodás és életmód formáival, s ez a találkozás egész életén keresztül meghatározó volt számára. A sok iskola, a textiliparára támaszkodó város, annak ellenére, hogy itt működött még a nemesek jogintézménye, a 72
