Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bokányi Péter: Könyvek a hátsó sorból: egy (K)kőszegi (-) regény
bé „versenyeztetni”, de a párhuzam kecsegtető. Úgy az Iskola, mint A diák- század becsülete egy kamaszközösségbe visz egyazon városban. A közösség tagjainak mindkét regényben létstratégiák közt kell választaniuk, s mindkét regény hősei eljutnak valamiféle „kegyelmi állapotba” - Wölfel János számára ez lesz a politikai, társadalmi kérdéseket háttérbe szorító kamaszszerelem. Mindkét regény kőszegi úgy, hogy konkrétan nem vagy alig említi a várost: Ottlik regényének tere a katonaiskola, Kőszegié pedig a „kisváros”. Mindkét regény létrehoz tehát egy lényegében zárt világot, s az ezt a világot mozgató, irányító törtvényszerűségeken gondolkozik el - Ottlik regényének történetét példázatszerű kompozícióba rendezve, Kőszegi hagyományos narratív szerkezetbe ágyazva. S ahogy Ottlik regényét sem a horthysta, embertelen katona- iskolák rajzaként olvassuk elsősorban, úgy Kőszegi regénye sem az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság apoteózisát énekli meg (hallottunk ilyen véleményt a regényről), hanem olyan mű, amely sajátos döntési helyzeteken töpreng, ember és ember közti viszonyok meghatározottságaira mutat rá. S ki tudja? Talán újabb olvasatok is létrehozhatók, ha belegondolunk: a regény 1956-ban keletkezett egy olyan szerző tollából, aki kőszegi polgárcsalád sarjaként látta meg a napvilágot, 1923 és 1934 között Az Est munkatársaként dolgozott, az ’50-es évektől 1963-as nyugdíjazásáig pedig a Népszava (később Táncsics) Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője volt... Kőszegi Imre munkái olvasatlanul bújnak meg könyvtárak polcain. A némely regényeket (nem utolsó sorban A diákszázad becsületét) ért felületes, ideológiai szempontú minősítések és a feledékenység elfedik ezt az életművet (is), pedig értékei arra figyelmeztetnek, hogy olvassuk újra ezeket a regényeket. Hiszen Kőszegi Imre történelmi regényei mindazt adják - kalandot, izgalmat, mesét amit az ifjúsági történelmi regényektől elvárunk. A diákszázad becsülete pedig valami mást is: líraibb, személyesebb a többi Kőszegi-regénynél, igazi irodalomként szembesít önmagunkkal, önnön kérdéseinkkel, döntéshelyzeteinkkel. S meglehet: az életmű újraolvasása révén visszakaphat a magyar ifjúsági irodalom egy nagyszerű mesélőt, Kőszeg városa pedig egy kőszegi írót. Jegyzetek 1 KOMAROMI Gabriella, Találkozások a történelemmel = Elfelejtett irodalom, Bp., 1990. 226. o. : idézi KISPÉTER András, Gárdonyi Géza, Bp., 1970, 72. ! A regény helyszíneinek, szereplőinek azonosításáért köszönet Söptei Imre főlevéltárosnak. 4 A történelmi és társadalmi regény kategóriáit Németh László használja egtnitt, mondván: az igazán jó társadalmi regény idővel úgyis történelmi regényé válik, „aki koráról elég széles képet fest, s abban a valóban lényegeset emeli ki, végeredményben ugyanazt a munkát végzi a jelenen, amit a történelem a múlton”, NÉMETH László, Orosz fordításaimról = N. L.: Sajkódi esték, Bp., 1974, 186 . J HORVATH Lilla, A tanári szerepről eg)' fiktív konfliktus tükrében = www.osztalyfonok.hu 70
