Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bokányi Péter: Könyvek a hátsó sorból: egy (K)kőszegi (-) regény
története - egy olyan történelmi korban, amikor különösen fontossá lesz a társadalomban betöltött szerep és a személyiség feszültsége — lásd Kosztolányi Édes Annáját (érdekesen rímel Kőszegi regénye Kosztolányiéra, amikor egyik jelenetében saját cselédjüket igyekszik vendégül látni a főhős fiú egy szegényparaszti származású osztálytársával együtt). A Wölfel János dilemmájához hátteret szolgáltató történelmi kor nem passzív tehát, „zajlik” a történelem, politikai gyűlések, kommunista eszmék és tanok, forradalmi hangulat és készülődés mind teret kapnak a cselekményben — afféle alternatívákat kínálnak a világra éppen ráébredő kamaszfiú számára. De hogy mennyire nem a történelmi kor, az ilyen-amolyan eszmék az elsődlegesen hangsúlyosak, mutatja a regény cselekményszerkezete. A diákszázad becsületének cselekményvezetése a hagyományos, lineáris szerkezetet követi. Az efféle kompozíció időrendben halad a cél felé: ha fenntartjuk A diákszázad becsületének történelmi regényként való olvashatóságát, akkor azt mondhatjuk, ez a cél a regényben hangsúlyosan megjelenő őszirózsás forradalom volna. Valóban úgy tűnik, ezt készítik elő a fiúk lázadásai a gimnáziumban, a társadalmi feszültségek érzékelése, a kommunista eszmék fel-feltűnése egyes szereplők mondataiban már a Tanácsköztársaság felé mutat - a forradalom vasszegi eseményei azonban a regény kétharmada táján elmondatnak, hogy a cselekmény utána lassan csordogáljon tovább a forradalom nyomán megváltozott vasszegi létezés rajzával - s Wölfel János vívódásával, dilemmáival. A regény csúcspontja kétségkívül a zárójelenet: a vasszegi gimnazisták egy kis csoportja a Vörös Hadsereg katonájaként vonatra száll, hogy harcoljon a proletárdiktatúra védelmében, a főhős pedig - nem lévén még elég idős ehhez — a vasútállomáson integet a bevonulok után, majd pedig szerelméhez fordul, „...egymás szemébe néztek, egymás szemében éltek. A fiú egy kicsit megbiccentette fejét, kérdően. A lány könnyedén, pirulósan visszabólintott. Milyen gyönyörű, hogy így, szavak nélkül is elmondták egymásnak. És milyen csodás volt, amikor mégis kimondták: - Szeretsz? - Szeretlek.” Vagyis a regény beletorkollik egy leányregényszerű zárlatba, ami azonban A diákszázad becsületében jóval több, mint kiskamaszos-szentimentális happy end. A választás szükségességéről, történelem és egyén viszonyáról, társadalmi- és értékhierarchiáról szól, s mond rejtett-ironikus véleményt: miközben a mindenért lelkesedni tudó gimnazisták egy része vonatra száll, hogy harcoljon valamiért, amit talán nem is ért a maga teljességében, a regény folyamán állandóan társadalmi problémákon, eszméken és elleneszméken töprengő, tépelődő főhős normális 17 esztendősként kézen fogja szerelmét, s ekként fölébe emelkedik korábbi, nem egészen életkorának megfelelő (s a többieket nem egyszer riasztóan koravénné tevő) dilemmáin. A diákszázad becsületétől mainapság fellelhető lényegében egyetlen szakmunka pedagógiai szempontból értelmezi a regény egyes jeleneteit az Osztályfőnökök Országos Szakmai Szervezetének internetes honlapján5, s szerzője megjegyzi, „sokan Kőszeg nevével Ottlik Géza Iskola a határon című művét azonosítanák, amely az egyik katonaiskolában játszódik” - s sajnálja, hogy Kőszegi Imre regénye senkinek eszébe sem jut Kőszeg neve hallatán. Nyilván, a két regényt nem feltétlenül kell egymás mellé helyezni, még kevés69
