Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Kőszeg és az Iskola a határon
szituáltsága Kőszeg nevének. A város megnevezése inkább a későbbi olvasatok visszamenőleges hatásának köszönhetően fonódott össze a regénnyel, s nem a szerző szándéka volt a pontos helymeghatározás. Ha pedig azok visszaemlékezéseire gondolunk, akik a valóságos cőgerájban éltek, láthatjuk, hogy ők egyrészt egészen más mércék szerint nézik-mérik a valóságot, illetve látják - gyakran nosztalgiával átszőve - a saját múltjukat, mint Ottlik, mint egy író, másfelől pedig, őket olvasva-hallgatva igencsak megérezhetjük a különbséget a köznapi emlékezet és a művészi „emlékezet” - így valóság és fikció öntörvényűsége - között. Ráskay Pál16 a harmincas években volt cőger, s elbeszélése szerint ;;sokkal jobb világ volt ott akkor, mint amilyet az Ottlik-regény közvetít”1 . O maga ekként tekinti át azt a korszakot, mely az ottliki élményvilág rögzülésének ideje volt: „A trianoni békeszerződés kegyetlen előírásai [...] gyökeresen megváltoztatták, gyakorlatilag megszüntették a katonai középiskolák rendszerét. [...] Ebből a rendszerből valamiféle kiutat kellett találni. A kormányzat végül is az előírások látszólagos betartásának és tényleges kijátszásának kettős játéka mellett döntött. Ezt az időszakot, mely nagyjából 1927-ig tartott, szokás a rej- tés éveinek nevezni. [...] // A korábbi katonai középiskolák [...] megszűnnek, és négynek a helyén polgári, reáliskolai fiúinternátust hoznak létre. [...] Minden katonai jelleget meg kellett szüntetni, a parancsnokokból igazgató lett, a tanárok és nevelők nem használhatták rendfokozatukat, nem viselhették egyenruhájukat. Még a gyanúját is el kellett kerülni a katonai vonatkozásoknak. [...] Valójában azonban ezek az álcázott iskolák rejtve és óvatosan, de folytatták a tiszti hivatásra való nevelést és előkészítést, fenntartva az életkornak megfelelő fegyelmet és formákat. // 1922 őszén tehát négy »civil«, m. kir. reáliskolai nevelőintézetben indul meg az oktatás és a nevelés [Budapest, Kőszeg, Pécs, Sopron]. [...]// Ez a szervezet az 1930-31-es tanév végéig állt fenn változatlanul, de a húszas évek vége felé az iskolák minőségében, ellátottságában és a nevelés módszereiben nagy és pozitív változások mennek végbe”18. Az Iskola a határon élményideje: 1923-1926, a két fönt jelzett évszám közötti, vagyis talán a legkeményebb időszak. - Nyárády Gábor naplóközlése is megerősíti a pécsi főreál 1923-1924-es tanévéből19, hogy a húszas évek elején- közepén a katonai reáliskolákban legalább olyan nehéz volt az élet, mint amilyennek Ottlik ábrázolja, vagyis az Iskola a határon közvetlen valóságviszonyí- tottságát („dokumentarizmusát”) tekintve is hiteles könyv. • Wolfgang Iser elégtelennek (helytelennek és megtévesztőnek) tartja a valóság-fikció dichotómia alkalmazását szövegek vizsgálatához, ezért, harmadik dimenzióként, bevezeti az „imaginárius” fogalmát: „...arról van szó, hogy a dolgoknak a fikcionális szövegen belüli reprodukciója olyan célokra, magatartásformákra és tapasztalatokra vet fényt, amelyek bizonyosan nem részei a reprodukált valóságnak, vagyis egy fikcióképző aktus [fictionalizing act] eredményeként jelennek meg a szövegben. A fikcióképzés ezen aktusa, minthogy nem magyarázható a szövegben megismételt valóságból, szükségképpen játékba hoz egy imaginárius minőséget, amely nem tartozik a szö60
