Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Kőszeg és az Iskola a határon

vegben reprodukált valósághoz, de nem is választható le róla. így a fikcióképző aktus a reprodukált valóságot jellé változtatja, miközben az imagináriust olyan formaként szerepelteti, hogy fölfogjuk, mire mutat a jel. // [...] Amint a valóságok áthelyeződnek egy szövegbe, valami más jelévé változnak”20.

Végül is így válik lehetségessé, hogy a kőszegi - valóságosan létező - alreáliskola (és minden hozzá kapcsolódó valóságelem) emblematikus-szinek- dochikus jele (később metaforája, szimbóluma és parabolája) legyen egészében s végül legkisebb részleteiben is valami másnak: Ottliknál, természetesen, a lét egészének.

A valóságelemek eme szimbolizálódása mellett az Iskola a határon hatásának, jelentőségének, poétikai sokszínűségének másik kulcsa kétségtelenül a szimbolikussá váló, „többszörös narrációs” nagyalakzat, „elbeszélői szerkezet” megteremtése, annak hallatlanul pontos és mégis spontánnak tűnő megképe- zése. Az igény megfogalmazása ugyanannak az eseménysornak más-más nézőpontból való értelmezésére. De nemcsak a „hogyan történt?”, miként történt?”, „mi történt?” kérdések felől tekintik az egykori valóságot - ami a ma születő (és soha be nem fejezhető) regény alapanyaga - a narrátorok, hanem sokkal inkább a „mit éreztem akkor?”, „hogyan is gondoltam akkor?”, „milyen hangulat vett körül bennünket akkor?” típusú, jelölőjüket kereső kérdések felől közelítenek egykori önmagukhoz. (Medve és Bébé hasonló elbeszélőtípusok ebben [is]).

Ezért kétségtelen az is, hogy Kőszeg sem mint konkrét hely(szín) fontos a regényben, hanem mint szimbólum. Az egyetlen szöveghely, ahol a városnév előfordul, sem túl lényeges, egy egyszerű felsorolás a katonai alreálokról: „Colalto az utóbbi időben már unta a [ti. hiánycédula-]gyűjteményét kissé, pedig éppen most kezdett érdekessé válni, mióta teljesebb lett. Csoportosította a leleteit intézetek szerint: Sankt Pölten, Kismarton, Kőszeg, Bécsújhely, Sopron, Morva-Fehértemplom”21. Ez a mondat épp azt jelzi, hogy a regénybeli város akárhol is lehetne a világban, de legalábbis (majdnem) bármelyike lehetne a felsoroltaknak.

Am Kőszeget természetesen a sgraffitós ház homlokán olvasható Szent Pál-i mondat egyértelműen azonosítja a szövegben: „Non est volentis...” Tekintettel arra, hogy ez a mondat a regény egész struktúrájának konstitutív része, azt kell mondanunk, hogy Kőszeg a maga nominalitásában ugyan nem játszik jelentős szerepet az Iskola textusában, de mint attribútum, mint szimbólumképző tartalom az egyik legfontosabb szövegépítő (kohéziós) erővé válik. (Fentieken kívül fontos azonosító elem - többek között - a többször említett szombathelyi országút, az Arany Strucc Szálloda [mely ma is működik], a Gyöngyös-patak, de főképpen ilyen jelzés Jurisics Miklós neve.)

A helyszín tehát „megvan”: egy a valóságban konkrétan létező katonai alreáliskola Kőszegen - melynek azonban minden darabkája másról beszél, s nem arról, hogy hol van pontosan a valóságban. Vagyis minden apró és nem apró mozzanat fontos a regényben - „a dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét”22 megfogalmazó írónál ez nem is lehet másképp -, de ez

61