Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Kőszeg és az Iskola a határon
FŰZFA BALÁZS Kőszeg és az Iskola a határon „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni." (Gabriel García Márquez) Vajon mennyire olvasFiatja másként ezt a regényt az a befogadó, aki nincs tisztában Kó'szeg „földrajz”-ával és az, aki pontosan tudja, hol is van a „kórház”, a szombathelyi országút, a Jurisics tér, a Sgraffitós ház vagy maga az Iskola, s ezek térben és időben miként viszonyulnak egymáshoz? • „A kronotoposz a mi értelmezésünk szerint - mondja Mihail Bahtyin - az irodalomban egyszerre formai és tartalmi kategória. Az irodalmi-művészeti értelemben vett kronotoposzban a tér- és időbeli ismérvek konkrét, tartalmas egységben olvadnak össze. Az idő itt besűrűsödik, összetömörül, művészileg látható alakot ölt; a tér pedig intenzívvé válik, időfolyamattá, szüzsévé, történetté nyúlik ki. Az idő tulajdonságait a tér tárja föl, a tér viszont az időn méretik meg és töltődik föl tartalommal. E kereszteződések, a tér- és időbeli ismérveknek ez az összeolvadása határozza meg a művészi kronotoposz jellegét.”1 Bahtyin a fogalom kidolgozásakor és az irodalomtudományban való meghonosításakor azt hangsúlyozza, hogy a „kronotoposz”-t „majdnem - csak »majdnem«, de nem teljesen - mint metaforát kíséreljük meg bevezetni”2, mindenesetre a fogalom lényege az ő szándéka szerint, hogy „egyértelműen kifejezi a tér és az idő (vagyis a tér negyedik dimenziójaként fölfogott idő) egymástól való elszakíthatatlanságátm. Kétségtelennek tűnik számunkra, hogy az Iskola a határon olyan krono- topikus regény, amelyben fokozottan hangsúlyozódik a lényegében egyetlen helyszín - zárt világ - meghatározó jelentősége mellett az onnan való kevés, de felszabadító erejű, időbeli és térbeli kategóriákkal mégis megragadható kiszakadás katarzisa is.4 Ideiglenes - aztán önként feladott - kiszakadást jelent például Medve szökése vagy a szombathelyi országútnak (a kórházból) a kerítés fölött (!) való mindennapi nézegetése (mely országút, mint tudjuk, egyben a legkegyetlenebb, mégis valamifajta furcsa boldogságérzéssel vegyes emlékű menetgyakorlatok helyszíne). De időleges kiszakadás a jelöltje a „Non est volentis, neque currentis, séd miserentis Dei” feliratnak is, mert amikor a szereplők el tudják ezt olvasni, akkor épp „kint” vannak a szabadság ideiglenes, de jóízű birodalmában, megmártóznak annak „enyhe mámorá”-ban. A kisváros főterén vannak ugyanis, és nem az Iskolában. A bibliai mondat éppen ettől - nem-ottlététől, nem az Iskolában-lététől - válik igazán erős térszimbólummá, a szabadság jelképévé. 56
