Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Molnár Miklós: Sem azé, aki fut...
MOLNÁR MIKLÓS Sem azé, aki fut... „NONEST VOLENTIS, NEQUE CURRENTIS, SED MISERENTIS DEL”* Egy régi ház felirata volt ez a határszéli kisvárosban, ahol ezerkilencszáznyolroan- hét tavaszán (ha jól emlékszem, május tizennegyedike volt) az alábbi levelet „intéztem” Kamara Jánoshoz, a „magyar népköztársaság” akkori belügyminiszteréhez: „Miniszter Úr! A születési anyakönyvbe való bejegyzésem magyar állampolgárként definiál. Ez a kéretlen beiktatás vetett alá egy - ugyancsak kéretlen és botcsinálta- történelmi-politikai kultúra otromba mángorlásainak és packázásainak. Állampolgárságom kötelezvénye, hogy ez a kultúra birtokba vegyen: hogy a helyi hatalmi monokultúra manipulátorai bekebelezzenek. Előfordulásom kozmikusán megelőlegezett lehetőség, előtörténetem évmilliárdnyi: ámde tényleges létezésem, az állam által való kézhezvételem legelső pillanatától nincs többé kozmikus rangom, egyedi személyemnek nincsen méltósága. (Persze, e fecsegő, pazarló glóbuszon, az univerzum bordélyházában maga a megszületés a kozmikus rangvesztés; a létezés persze: vesszőfutás.) Olyan törvények alá kerültem, amelyek folyamatosan méltatlanítanak. Már csecsemőként eladódtam a hatalomnak, létemet megvásárolta - nem megvásárolta: kisajátította - a korlátlan felelőtlenség, távlatnélküliség, dimenziótlanság. A léttelenségben ketyegő üdvös semmiből átkerültem az evilági politikai semmibe, e semmi valamijeként. Birtok vagyok, rendelkezési eszköz, használati tárgy. Birtoklóm nem gazdája létemnek, másként, mint felelőtlenül, nem tud bánni velem, hiszen maga a megtestesült felelőtlenség. A tényleges létezők kozmikus rangja ontológiai kihívás a felelősségre, a létről való gondoskodásra- ám ez a hatalom (és semmilyen földi hatalom) nem tudja gondoskodásom felelősségét viselni, nem tud elszámolni velem a kozmosz előtt. Ezek csupán elszámoltatnak, számon tartanak, számon kérnek, besorolnak engem, átrendeznek, igazoltatnak, kiiktatnak, felszámolnak. A jelenkor iszonyú harácsrendszerei sátáni orgiát ülve kiszipolyozzák és elpazarolják a föld gyomrában évmilliók alatt összegyűlt, soha nem pótolható és meg nem újítható napenergia-koncentrátumokat. Itt-létezésemben elkótyavetyélődik az évmilliós előtörténetem során felhalmozódott életerő és ihlet. A rám lőcsölt alattvalóságnak számtalan határozmánya volt és van: példának okáért alávettetés a brutális, ostoba kényszer-közoktatásnak: múlttalanítás, jelentelenítés, jövőtlenítés. Az idő eltörlésével, személyemnek az időből való kiiktatásával a hatalom állandóságnak, öröklétnek próbálja átmázolni a maga * A kőszegi lurisich tér 7. számú házának falán olvasható felirat Szent Pálnak a rómaiakhoz írott leveléből származik (9,16): magyarul: [Isten szabad kegyelme] „sem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené". 53
