Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Sill Aba Ferenc: Emlékezés Székely László költőre

folyóirat. Székely László már előző években kiadta összegyűjtött verseit: 1929-ben a Szírinek álma van című verskötetét, 1932-ben A parton ülők panasza című versgyűjteményét, 1934-ben Es a mi lelkünk nyughatatlan, 1937-ben a Sziromeső című köteteket. A Szombathelyi Szemináriumban, az Egyház- megyei Teológiai Főiskolán (1926-1937.) előadó és nevelőtanár volt. Szaktárgya az erkölcstudomány. Nem csoda, hogy a keresztény erkölcsi szemlélet irodalmi alkotásaiban is tükröződik. A szép és az erkölcsi jó szolgálata áthatja a gyerekek számára írt meséit is: a Táltoslovak hátán és a Lepkeszárnyon című mesekönyvekre gondolok.

Jóllehet tanári szolgálata zárt szemináriumi közösséghez kötötte, mégis érzékelte az emberek gondját, problémáit. A ’30-as évek elején, amikor a gazdasági világválság bontakozott ki, a mások bajával együttérző, segítőkész szándék töltötte el, és mivel ő maga gondtalan körülmények között élhetett, az önvád is megjelenik költészetében: ,,Igazságkereső költészet ez, a szeretet és egészséges elégedetlenség lírája" (Weöres Sándor).

Amikor a szombathelyi irodalmi élet egyik irányítója lett, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságban felkarolta a fiatal tehetségeket, alkalmat adott számukra az irodalmi szerepléshez. Weöres Sándor gyakran felkereste Székely Lászlót, ő felfigyelt tehetségére, beszélgetésekben biztatta az írásra. Gazdag Erzsit, akinek Üvegcsengő című verseskötetéről elismerő és bíztató kritikát írt, szinte ő indította el az írói pályán.

1938-ban Kőszegre került, ahol élt még Kincs István író emléke. Ez nyilván ösztönzően hatott rá, s jóllehet ezután is jelentek meg írásai, elsődleges tevékenysége mégis a lelkipásztori feladatokra irányult. Naplójegyzetei tanúskodnak gondos, a hívő közösséget mély lelkiséggel vezető tevékenységéről. Az igehirdetés szívügye volt. Prédikációit nem jelentette meg, gépírásos másolatokban maradtak ránk. Sajátos módszere volt, hogy mondandóját csendes szemlélődéssel átelmélkedte, és ráhagyatkozott a pillanat ihletére a hallgatóival való szellemi kontaktusban. Amikor a szertartás befejeződött, és mód nyílt rá, írógépéhez ült, és még az ihlet hatása alatt írta le gondolatait. Ezek nem voltak harsogóak, halk, finom és választékos mondatfűzéssel kaptak megfogalmazást.

Megnyilatkozásai akár élőszóban, akár írásban, népies jellegűek, gondolkodása annak ellenére, hogy előbb éveken keresztül a főiskolán bölcseletet is tanított, a legegyszerűbb hallgató számára is érthető volt. Lírai egyénisége és mesterkéletlen személyessége áthatotta minden megnyilatkozását.

Elveihez hű, semmiféle megalkuvásra nem hajlandó magatartása miatt nem maradhatott városi lelkipásztorként Kőszegen. Vas megye peremvidékére, Győrvárra került. Itteni magányában felkereste őt Harsányi Lajos költő és Kutas Kálmán evangélikus lelkész, aki az írott kő írógárdájához tartozott. Állandó kapcsolatban volt Bárdosi Németh Jánossal, ő ismételten biztatta az írásra: ha nem is jelenhetnek meg költeményei, írjon íróasztalának. Idővel enyhült a diktatúra szorítása, ezért arra is késztette, hogy a Vigíliába küldje el írásait. Rónai György főszerkesztő meg is jelentette Székely László költői alkotásait, így 15 éves hallgatás után, az 1978. februári számban a Vigília olvasói találkozhattak költészetével. Epigrammái 1980-ban jelentek meg, ezekben a forma egyszerűségét és a szellemes fordulatokat értékelhetjük.

42