Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Sill Aba Ferenc: Emlékezés Székely László költőre

Irodalmi tevékenysége mellett, a rábízott egyszerű, falun élő emberek tájékoztatásával is törődött. Győrváron az 1961-1972 években Győrvári Hírharang címen, írógépen sokszorosított plébániai újságot szerkesztett. Ezt eljuttatta az érdeklődő hívekhez, és elküldte ismerőseinek is. E kiadványnak még meglévő példányait kötetbe összegyűjtve a győrvári plébánián őrzik. Ez a vállalkozás, a helyi gépelt sajtó megjelentetése abban az időben nem volt veszélytelen. Szabad idejében Székely László helytörténeti kutatásokat is végzett. Megírta Gyó'rvár múltja és jelene című falutörténetét, és miután nyugdíjas napjait 1972-évtől Gasztonyban akarta eltölteni, ennek a Vas megyei falunak is elkészítette monográfiáját.

Közben sajtó alá rendezte Szűz Máriáról készült eposzát íme a te anyád címmel (Ecclesia Kiadó, 1970). Rónay László és Weöres Sándor nagyra értékelték e verses elbeszélést. ,,Korunkban az idegesen szaggatott rövid versek korában, példátlan ez a nyugodt menetű epikus vállalkozás. Itt minden egyszerű és érthető, ezért örök-modern, sok tekintetben rokona olyan középkori műveknek, mint nálunk Alexandriai Szent Katalin legendája a XV. századtól”. (Weöres Sándor, Vigília, 1978. 492.1.)

A mű egyesekben talán a naivitás gyanúját is kiváltja, de a versformák köny- nyed alkalmazása, ugyanakkor mesteri változatossága a mesterségbeli tudás magas szintjéről tanúskodik. Pósfai János 1986-évben a Vas Népében közölt riportban arról is beszámol, hogy Székely László eljuttatta hozzá Tours-i Szent Márton és Alexandriai Katalin legendáját is.

Székely László egykori kollégái sok anekdotát idéztek a költő gyermeki egyszerűségéről. Kétségtelenül ez a vonás hozzátartozott jelleméhez. O maga is előszeretettel gyűjtötte az anekdotikus eseteket és megnyilatkozásokat. Kéziratai között két kötet anekdotagyűjteményről tudunk.

1983-ban a Fehérvári Papi Otthonba kérte felvételét. Itt már teljesen a lelki elmélyülésnek élt. Nem zárkózott el attól, hogy kevésbé rangos, alkalmi költeményeit Szolgáló költészet címen 1985-ben kiadják. Ebben a gyermekek világával azonosulni tudó, a jeles alkalmakkor másokkal együtt ünneplő, jóságos atyaként mutatkozik be.

Derűs arcvonásai még ma is felidéződnek előttem. Tapintatos, halk mosoly jelent meg az arcán, amikor visszafogott humorral emlékeiből egy-egy történetet elmondott. Pedig panaszkodhatott is volna a méltánytalan mellőzés miatt.

Említett eposzában (íme a te anyád) kiérlelt bölcsességét így szövegezte meg maga és olvasói számára:

„Készítsd magad valami egészre,

Áldozatod így váltsd aprópénzre.

Kezdj áldozni gyakran, mindig frissen,

S szándékodban segítsen az Isten. ”

43