Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sill Aba Ferenc: Emlékezés Székely László költőre
2 SILL ABA FERENC Emlékezés Székely László költőre Székesfehérváron, a Nyugdíjas Papok Otthonában fejezte be földi zarándoklatját 1991. december 27-én. Az idei évben van halálának 15. évfordulója. Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy atyai barátságába fogadott. Bizonyos szempontból sorsunk is közös volt. Politikai megtorlás okán őt mint Kőszeg város plébánosát Győrvárra, engem segédlelkészként Körmendről Egervárra helyeztek, szomszédok lettünk. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor különböző feladatok végzésére felkért. Irodalmi tevékenységét ismertem, mindig nagy tiszteletet éreztem iránta. E személyes emlékezés után néhány ecsetvonással szeretném felidézni jellemét és az irodalom terén kifejtett munkásságát. Szerény budapesti iparos család gyermekeként született 1894. december 24-én. Édesapja szabómester volt. Ahogy ez gyakran történni szokott, melegszívű édesanyja volt rá nagy hatással, természetét is tőle örökölte. Ebben a családi körben puritán, a szép iránt érzékeny lelkületet, ugyanakkor fegyelmezett erkölcsi szigort kapott útravalóul. Derűs lelkületén ez az emelkedett önfegyelem szinte átsugárzott. Lelkipásztori munkáját még Burgenland területén, Vízlendván és Pinkakertesen kezdte. Az itt szerzett élmények a trianoni békediktátum után mélyen érintették. Amikor Szombathelyen teológiai tanárként irodalommal kezdett foglalkozni, az ország megcsonkítását közvetlen tapasztalással átélve, a nemzeti élni akarás buzgalma hatotta át. Benne és írótársaiban ez az érzés szellemi alkotás terén tört utat magának. Erre a sajátos, a megalázottságból fölemelkedni akaró törekvésre figyelhetünk az országtól elcsatolt területeken is. Az addig a fővárosban központosított irodalmi élet mintha vidéken kezdett volna újraéledni. A Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban pezsdülő irodalom magasabb szintre emelte a nemzeti kultúra értékeit, és ébresztette a nemzeti összetartozás tudatát. Erre itt a mi régiónkban is szükség volt, ez az élmény vehető észre a vidéken tevékenykedő írók buzgalmában. Talán utalhatok Bárdosi Németh János emlékezésére: „Költőés író barátaimmal az irodalmi élet (az irodalmi decentralizáció) lehetőségét teremtettük meg Szombathelyen és a nyugati határvidéken.” {Utak és útitársak, Szombadaely, 1975) Székely László 1927-ben a Kultúregyesület Irodalmi Szakosztályának az elnöke lett. Irodalmi műhelyt hozott létre, amelyben összefogta és szellemi alkotásra ösztönözte Szombathely tollforgató embereit: Váth Jánost, Ősz Istvánt, Kocsis Lászlót, Finta Sándort, Pável Ágostont. Az ő ügybuzgósága nyomán a kultúregyesület Faludi Ferenc Irodalmi Társasággá alakult át. Ennek rendezvényein a harmincas évek folyamán irodalmi életünk jeles személyiségei találkoztak városunk kultúra iránt érdeklődő lakosságával. Sok más mellett megfordult és előadást tartott Szombathelyen Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Dsida Jenő, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Mécs László, 1936-ban megjelent az írott kő irodalmi és művészeti 41
