Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Egy kőszegi ködlovag: Kincs István

babonás rém-történetei helyett egészségesen vallásos, erkölcsös, nemesítő olvasmányokat nyújtani a nép legalsóbb rétegeinek.) Kincs első műve a mai olvasót kissé megrendítő cím alatt jelent meg: A tehetetlen Gangos, vagy: az Isten, ha lassan is, de biztosan ver. (Tudjuk, persze, hogy negyedszázaddal előbb Mikszáth is írt néperkölcs-reparáló „szépirodalmi” dolgozatokat...)

Kincset a magyar múltból mindenekelőtt a Rákóczi szabadságharc tartotta bűvöletében, meg annak zavaros és komor előzményei - miként Mikszáthot vagy majd a méltatlanul feledésre ítélődött Komáromi Jánost. Regényt is írt, novellaciklust is ezekről az évtizedekről (Romok a rom. fölött és Rajzok a kuruc világból). Kuruc meséi vagy terpeszkedő anekdoták, amelyek a kurucos magyar mentalitás diadalát festik a csetlő-botló labanc fölött, vagy szomorkás-víg románcos darabok: a mindenkori történelmi kelepce-helyzet megjelenítései. Az ötvenes évek Jókaija (meg az elaggult írófejedelem) keze nyomai észlelhetők itt-ott - rejtelmek, komplottok, dúlások, elárvulás, de sok a jó megfigyelés is. Pl. „Erdélyben alig akadt olyan közember, ki biztos kézzel meg ne tudta volna húzni az utat Kolozsvártól Varsóig, vagy akár Magyarországon keresztül a messzi Csehországig. Nem csuda! A seregek örökké talpon voltak...” Ida tragikus is a történet, mindig érezzük a Gondviselés jelenlétét, azt, hogy ez a nemzet arra ítéltetett: éljen túl minden katasztrófát. Zömükben nyugat-dunántúli hősregék ezek, a Kemenesalja, Szombathely, Pór-Magasi, Gérce, Hőgyész, Simonyi, Nárai, Ság, Mihályfa, Nemesszalók stb. a színtér, az embernek szinte kedve kerekedik utánanézni, hogy megvan-e még „annak” a malomnak a nyoma, áll-e még „az” a kastély, mi lett a nemes Pulyai, Hodászy vagy Bús famíliával.

Jelenkori témái jórészt falun játszódnak, ezen belül is kifejezetten paraszti témájúak, csak olykor kapnak szerepet a kastélylakók. Városon leginkább az iparosok állnak közel hozzá. Mint minden mesélő-anekdotikus elbeszélő, Kincs István is az életkép-műfaj elkötelezettje. Mivel kerüli a szociális feszültségek bemutatását, tematikája - szükségképpen - kissé szűkös: házassági bonyodalmak, érdekes esetek, különc karakterek viselt dolgai, a furfangos pap, a gazdag ember megjavulása, ilyesfélék. Természetes mind a valláserkölcsi világképéből, mind a korszellemből, mind az általa megismert falusi életből következik, hogy kiemelkedő szerephez jutnak nála a gyermekalakok, különösen az árva-gyerekek - mint Mikszáthnál pályája elején vagy Gárdonyinál egész élete folyamán. A gyermeki ártatlanság és jóság az a megváltó erő, amely a világ gyarlóságait kijavítani képes (A kis Jézus ajándéka). Néhol a klasszikus gyermeki „látószög” rendezi az előadandó eseményeket. Egyik legszebb elbeszélése is ilyen, amelynek főhőse a — szintén gyakran felbukkanó, nyilván önéletrajzi ihletésű - kisfiú, aki városba kerül tanulni. Az egy trombita titkaiból adomaként indul, majd adomás történetté változik, hogy egy nagyon szép - szinte Peteleit idéző - elégiával tegyen hitet a szegénységet megaranyozó jóság és szépség mellett.

Hogy mitől is válik az irodalom magasrendűvé, annak egyik eleme kétségtelenül az lehet, hogy az író a kor társadalmi belviszonyainak bemutatásakor hajlandó-e a radikálisabb szóemelésre, vagy igyekszik elkerülni a konfliktusos élethelyzeteket. A kőszegi apátplébános természetesen nem Móricz

34