Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Egy kőszegi ködlovag: Kincs István

(„Csesszétek meg a Nemzeti Egységet!”, üzeni nekik a maga célratörő fogalmazásában.) Hívei rajongtak érte, csatát alig-alig vesztett, noha nem kerülte az ütközeteket. „Szónoki tehetsége terrorizál”- írja egyik feljelentője.

Tevékenységének célja az, hogy a rábízott katolikus közösség, és - tágabban - városa polgárainak gazdasági erejét erősítse, minden ötlettel és minden lehetőséget kihasználna. Bámulatos pénzügyi és kereskedői tehetség volt. Már a szemináriumban ő volt „a zsidó”, aki felettesei engedélyével boltot működtetett... 1899-től apátplébános és városi képviselő, a Kőszegi Általános Takarékpénztár igazgatója, a Kőszegi Bortermelők Önsegélyező Pinceszövetkezetének vezetője, (remek borszakértő), mindemellett vezetőségi tagja a kitűnő ornitológus, Chernél István alapította Országos Állatvédő Egyesület Kőszegi Fiókegyesületének, a városi főkegyúri joggal szemben megszervezi a katolikusok autonómiáját garantáló Hitközséget és Hitelszövetkezetet, villát épít (a tetején zuhanyozóval), álma az Országos Római Katholikus Papi Otthon és Szanatórium létrehozása, az intézmény gigantikus terveiben szerepel mozi és színház, ez utóbbi zsinórpadlással és jelmezraktárral, (1911-től írógépet használ), a háborús éhínség közepette sikerül nagyban krumplit szereznie, ezt a Katolikus Népszövetség tagjainak olcsón árusítja, úgy hogy még a zsidók is beiratkoznak a Népszövetségbe. 1922-ben - a magyar történelem legnyomorúságosabb éveinek egyikében - Emericanum néven irodalmi és nyomdai részvénytársaságot alapít, és több, mint egy évtizeden át profi- tábilisan működtet, faragóiskolát alapít, amit „botgyárrá” fejleszt. Valamikor még pályája elején — ha igaz — „egy Jézus Szíve körmenet alkalmával lelkendezve említette káplánja, mily hatalmas tömeg vesz részt a precesszióban. - Jól van, brúder - jegyezte meg -, hanem azért a katolicizmus jövője mégsem itt dől el (s mutatott a templomra), hanem ott (és a Hitelszövetkezet) felé mutatott.” Szuverén egyéniség volt, a bizonylatolástól idegenkedett, nemigen engedett nemhogy beleszólást, de még bepillantást sem pénzügyi manővereibe, ám hír csak adakozásairól van - zavarba ejtő akciói voltak ugyan, de gyanús üzelmeknek még a sejtelmei sem. Utóda a papi stallumban így jellemzi: „akaratosságát mint valami vasvázat a folyondár, eltakarta, benőtte modorának kedvessége, jó humora, emberkezelésének művészete, népszerűsége.” Egy morózusabb kortárs a paradox karaktert egy paradoxonnal jeleníti meg: „benne a pénzt forgató kiskereskedői szellem és s a költőnek nagy fantáziája ötvöződött, de nem egészen szerencsésen.” Végrendeletét megtámadják, felsőőri ingatlanait a németek nem adják oda az örökösnek, vagyona átadását perek is akadályozzák. A Vörös Hadsereg aztán megoldja a kérdést, minden elmozdítható elmozdítva, különös tekintettel a pénzre, amit éppúgy megleltek a bankban, mint a gettó épületében, elismervénnyel sehol nem bíbelődtek.

Kincs István emlékét azonban egy halálán túli anekdota is őrzi - annak jegyében, hogy még a másvilágról is gondját viseli városának. Amerikai útjáról még a huszas években három magyar fiúgyermeket hoz haza, hogy itthon nevelődjenek. Ezek felnőnek, visszamennek, eltűnnek. Egyiküket Fabos Imrének hívták. A háborúban feltűnt, hogy az angolszászok végigbombázzák a Dunántúlt, de Kőszegre, egy nem sok, annyi bomba sem hullott. Faggatják ennek okáról az egy kényszerleszállás során fogságba esett pilótát, aki azt vála32