Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Kincs István: Az országut statutumai

- Fizet húsz forintot. Egy hét múlva nyakára küldöm a végrehajtót, - mondá Rusa elfojtott méreggel.- Soha se inkommodálja magát a tekintetes ur, végére járunk annak amúgy is.

S ezzel a nemes ember belenyúlt a pruszlikzsebébe, kivette az öreg bugyellárist s két ropogó tízest tett az asztalra. Azzal fordult a sarkán s magát szépen rokommendálva távozott.

Rusa uram nem tudta hányadán van. Gyalázatos náczió! Még ott is tud boszantani, hol ő huzza a rövidebbiket. Egész hányavetiséggel dobja oda a bírságot. S a mellett annak a deszkásnak olyan formája volt, mely nyilván megmondotta, inkább hússzor megcselekszi ugyanezt, de azért az országutbéli jussából még sem enged. Nem kerül ki a herkópáternak se.

S úgy is lett.

A tekintetes ur leszedhette volna százszor is a fejét, azért nem talált egyetlen olyan deszkásra, ki inkább ne fizetett volna, hogysem a czéhlevél első paragrafusából csak egy paraszthajszálnyit is engedjen. S e mellett annyit mérgelődött, hogy tiz év legalább is beleritt miatta az életéből.

Hát aztán hol a tekintély?

Ha tovább is igy megy még, hát szent, hogy nem marad rajta több a respek- tusból, mint a libán a szőr, ha luddá válik.

Itt tehát tenni kell valamit, ha törik, ha szakad.

Épen azt idéztette meg ismét, ki legelőször szurkolta ki a húsz forintot a nyilvános utón való visszaélés czimén. Már fogta a bugyellárist megint, meg volt róla győződve, hogy másodszor már mélyebben kell majd belemarkolnia.

Hanem a főbíró most mást gondolt. Odafordult a nemes emberhez s szépségesen kérdezte tőle:- Az isten is megáldja magukat, mit csináljak már velük. Magukon se büntetés, se szép szó nem fog?- Pedig mennyire fog. Hiszen szép szóval nem is beszélt még velünk a tekintetes ur.- Már megint méregbe akar hozni, atyafi?- Soh’se tegye azt biró ur, mert az árt az egészségének. Hanem ha szép szóval akarja kezdeni, akkor megmondom a módját, miként nem veszünk többet össze az országúton.- No? hadd hallom.- Álljon be a tekintetes ur deszkásnak.- De-eszkásnak, - ismételte Rusa Lázár, mintha rosszul értette volna.- Tisztára úgy van. Mi majd méltóztatunk bevenni a nemes deszkásczéhbe. Nem megy olyan könnyen, mint a vargányaszedés, az igaz, de tekintetes ur végre is nemes ember. S mint ilyen talán nem derogál a mi megkülönböztetett társaságunknak.- S aztán én is szekerezzek? - mondá a szolgabiró egészen nekividulva. Tetszett neki ennek az embernek az előadása. Még ő tartsa grácziának, ha beveszik! Igazán fölséges.- Épen nem. Azt majd elvégezzük mi magunk. A tekintetes ur is, mint annyi gróf már, tagja lesz a czéhnek. Megkapja a kiváltságlevelet s akkor tekintetes urnák se kell kitérnie senkinek. Mert különben, ha megtalálná tenni, akkor

28