Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról

szokott Bírói Választás napján az Heg)' Mesterek az Tanátsházba szoktak szőlő jöviseket hozni, mellyek által a Városy Lakósok is az Borbéli terméshez reménséghek volt... Beszédes mondat ez, mert igen fontos utalásokat tartalmaz. Többek között azt, hogy a jövések, a szőlőhajtások bemutatása régóta „bevett szokás” volt. Továbbá azt, hogy erre rend szerint Szent György napján került sor. És persze azt is, hogy abban bíztak, hogy belőle a bortermelésre is következtetni tudnak.

Innen gyönyörű rálátásunk van az európai gyökerekre meg a hazai párhuzamokra az „eleitül ...bevett szokás” rejtélyének, hiszen a szőlőhajtások bemutatása már 1583-tól a Szent György-napi bíróválasztás ceremóniájának lett a része. Amiként a bírói hatalom másik helyi szimbóluma a város kulcsa volt. Volt erre magyarországi párhuzam. Méghozzá a középkori Budán. Ott a zöld gally és a fehér bíróbot figyelmeztetett erre.

A mindent átható Szent György-kultusz. Nos, itt kell egy időre megállunk. Az év április 24. napjánál. A tavaszi Szent György-napnál, a szőlőhajtásoknál - avagy a zöld gallynál. Az egyháztörténeti, néprajzi tény, hogy az ókori pogány kultuszokat a keresztény középkorban valamiképpen helyettesíteni kellett. így történt ez Szent György esetében is, hiszen ekkor kezdődött a városok gazdálkodási éve, amiként a bíró lemondásával és elszámoltatásával az előző is bevégeztetett. Szent György tavaszi, naptári helye tehát nem volt véletlen. Neki kellett megszentelni a tavasz sok-sok, ősi — mondhatnánk, hogy pogány - népszokását.

Elhalasztott lehetőségek. Ami igazán elgondolkodtató, az az, hogy a Szőlő Jövésnek Könyveben ott volt a lehetőség más fordulónapok megrajzolására is. Nevezetesen a Szent Lőrinc- és a Szent Orsolya-napi állapotok megjelenítésére. Szent Lőrinckor, augusztus 10-én fordultak érőre a szőlőfürtök. Ekkor eskették fel a szőlőpásztorokat, akik aztán a szüretig járták a szőlőhegyeket. Okét a hegymesterek jelölték. Azok, akik Szent Lőrinckor a városbíró és a szenátus asztalára helyezték az „alkalmas puha szőlőt, de nem ennyi valót”. Nos, itt a szőlőhajtások könyvében drámai módon hanyagolták el az első fürtök berajzolását. Ez nekünk ma már örök veszteség kultúrtörténeti szempontból. Ugyanakkor ez lett volna a szőlőgazdálkodás első próbája.

Szent Lőrinc szőlőpásztorai. Nekünk külön veszteség ez, hiszen a Szent Lőrinc-kultusz helyi kezdeményét emelte volna meg a Jövésnek könyve. Szent Lőrinc II. Sixtus pápa (valójában még csak Róma püspöke, Kr. u. 257-258) idején a keresztényüldöző Publicus Licinius Valerianus (K.u. 253-260) császár idején szenvedett vértanúságot. Halála előtt, 258-ban II. Sixtus Lőrinc diakónusra bízta az egyház vagyonát. Valerianus császár erre a pillanatra várt, hiszen meg akarta szerezni az egyházi kincseket. Szent Lőrinc erre szétosztotta a vagyont a szegények között. Aztán ezeket a szegényeket mutatta be a császárnak. Ügy is, „mint Krisztus egyházának valódi gazdagságát”. A császár erre kivégeztette a diakónust. A legendárium szerint hagyták, hogy tüzes rostélyon szenvedjen ki. Kézenfekvő a gondolat, hogy a Szent Lőrinc napján felesketett szőlőpásztorok éppúgy vigyázták a város vagyonát, miként Szent Lőrinc az egyház kincseit.

Szent Orsolya vásárnapja. Kőszegnek már a középkorban is két országos

21