Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról

vására volt. A nyári, Szent Jakab-napi (júl. 25.) és a Szent Orsolya-napi. A szüret tehát egybeesett az Orsolya-nap máskülönben háromnapos sokadalmával, amelyre a vásárt előző és követő napon külön szabályok érvényesültek. így szólt a középkorban is érvényes helyi vásárszabály. Ezt még az 1451. évi urbárium írta le. Eszerint a kőszegi országos vásár erre az említett három napra mentes volt a városban a vámtól. Attól tartunk, az a szokás, hogy a kőszegiek már a szüret napján túladtak boraik egy részén, innen is magyarázható. Kinn a hegyet pedig a szüretkor a lehető legkeményebb munka jellemezte. Vajon volt-e esélye Szent Orsolyának arra, hogy ünnepén („In festő Ursulae et Sociarum ”) akár a szentmisén is kiemelt helyet kapjon vagy Kőszegen a helyi kultuszok közé épüljön? Itt, Kőszegen aligha. Nem Szent Orsolyához, a kölni dóm védőszentjéhez igazították a hegybéli feladatokat. Szent Lőrinc esetében sem. Nevük ugyanis adva volt a naptárban. Minthogy kistisztújítás, országos vásár és szüretkezdet rögzült e napokhoz, ezek az elkerülhetetlen teendők éltették Szent Lőrinc és Orsolya ünnepét Kőszegen, és nem fordítva. Kőszegen a bor kettős természetének egyik elemét, nevezetesen a szakrálist az október 21. körüli evilági események és teendők éltették tovább. Ügy tűnik, itt már megbillent az egyensúly a szakrális és profán között. Am a Szőlő Jöv esnek Könyve ezen fordulónap gyümölcsérését is kihagyta az ábrázolásai közül, csak szavakban éltette a hagyományt. Azt is csak az utolsó évtizedekben.

ZÁRSZAVAK HELYETT: ELVESZETT SZAKRALITÁS, SZÜLETŐ SZERTARTÁSOSSÁG

Kőszeg manapság két nagy ünnepet tart, a Szent György-napi bejegyzéseket és a szeptember végi szüreti felvonulást. Szakrális jellege már egyiknek sincs. Kultikus, szertartásszerű formái mégsem üresedtek ki. A szőlő lett a XX. század legnagyobb vesztese a kőszegi szőlőhegyekben. A szőlőhajtások berajzolásának, lefestésének páratlan európai hagyománya mégis újraéledt. A szüret körül pedig dionüszoszi mulatságokat, sokaknak szóló látványosságot, turisztikai csalogatót teremtettek. Közben Kőszegen felnőtt a szőlő- és bortermelők új nemzedéke, modern, új vertikumban gondolkodó borászokkal, laborigényű pincészettel. A bor körül ráadásul a gyengébb nem is felsorakozott. Ma már évente borkirálynője is van a városnak. Ma már boregyletekbe és borrendekbe is tömörülnek a kőszegiek. Azaz a bor egykori szakralitását felváltotta a szertartásossága. Ezúttal azonban evilági tartalmakkal. És erős bizodalommal a jövőben.

Források:

Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára. Titkos Levéltár, b) sorozat 1328-1742. dob. H. n. 1328. május 1. A kőszegi gt'ófok 1279. évi birtokosztozkodó oklevelének hiteles átírása, c) sorozat. 113. sz. 1451. Rechnitz und Günfi die Vrbar. Tiroler Landesarchiv. Innsbruck. Fényképmásolat Acta Misellanea. 1529-1592. dob. Kőszeg, 1569. jan. 1. Gazdag István tutorelszámolása.

22