Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról
ső kazetta monogramja a megrendelőé. Kilétét még meg kell fejteni. Igényessége amúgy is vitathatatlan. Noé mindenütt ott van. Noé most már mindörökre megmarad a szőlőművelés ősatyjának. Bárki is volt, aki a Johann Schmidt-féle hordót megmentette az örökkévalóságnak, azaz a Kőszegi Vármúzeumba hozatta, nagy szolgálatot tett. Ha volt is ennél szebb faragású borkészlet Kőszegen, ez a hordó akkor is a legszebbek közé tartozhatott. Meglehet, megválni is nagyon nehéz volt tőle. Ismerjük a hordó fedelét faragó mester nevét Joseph Pfau személyében, aki egyébként ráfaragta a hordó 1337 literes űrtartalmát is. Sérülten ugyan, de megmaradt a hordó sárgaréz csapja is. Csak azt sajnáljuk, hogy sem a mesterről, sem a faragást megrendelő Johann Schmidtről eddig nem árultak el semmit a kőszegi archívum regiszterei. „Noé, a földműves szőlőt kezdett telepíteni. Amikor bon ivott, megrészegedett és meztelenül feküdt sátrában " (Tér. 9,20-21). Ennyi elég. Amikor ez a hordó 1877-ben elkészült, mindenki tudta, ismerte Noé történetét. Úgy értjük, nem kellett magyarázni. Tudtak Kámról, aki csúfot űzött apjából. És tudtak Szemről és Jafetről is, akik szemérmesen betakarták apjukat. A mester éppen ezt a jelenetet ábrázolja, noha maga Kám is ott áll a háttérben. A kijózanodott Noé ezután megátkozta Kámot, sőt fiát és Kánaánt is. Hovatovább ivadékait is. A héber törzsek ennek a történetnek a tudatában igázták le a kánaáni népeket. Az ószövetségi jelenetet gyönyörű, szőlővesszővel, szőlőlevéllel és szőlőfürttel dúsan szegélyezett koszorú öleli. A csaplyuk felett jobbra és balra galambfejek látszanak olajággal. Mégis, a genezis Noéja Hamvas Béla értelmezésében a bor világtörténetének második korszakát vezette be. Hiszen a bárkából lelépve valamennyi gyümölcs közül szőlőt kezdett először telepíteni. O lett a szőlőtermelők őse. Mindazonáltal személyébe sűrítik azt a mérhetetlen nagy időt, amely minden gyümölcsök legősibbikévé tette a szőlőt. így azután Noé bibliai hivatkozási alap lett. Itt Kőszegen is. /I SZŐLŐ IÖVÉSNEK KÖNYVE A bor a leghasznosabb. Máig élt a városban egy 1746-ban elhíresült mondat, miszerint a borgazdaság Kőszeg legfőbb jövedelmezője volt: „...hogy a Pincze Mester minden holnapnak végével az maga számadó könyvit a' Nemes Tanátsnak exhibeállja (bemutassa), bog’ a' N(emes) Tanáts tudhassa, az Borral miképpen vagon az gazdálkodás, mivel az Bornál a' N(em.es) Városnak nincsen egyéb hasznosabb gazdálkodása ”. Azt a nyilvánvaló üzenetet hordozza, hogy magának a városnak - tehát nem a polgárainak - nagyobb haszonnal járó bevételei nem voltak a bornál. Sem a kőszegi erdőkből, sem a téglaégetőbői. Sem a sörfőzésből, sem a bérleteiből. Azaz ebben volt a szenátus minden reménye. Erre a reményre épült 1740-ben a SzőlőJövésnek Könyvének a megnyitása. Ősi szokás feléledése. E tekintetben roppant beszédes a kötet bevezetője: „Eleitiil ezen N(emes) Városban bevett szokás szerint Szent György napján, úgymint 20
