Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról

szőlő- és bortermelésnek volt vertikuma, hanem a benne érintettek szociális szerkezetének is. Pedig a régi kőszeg számos szép vendéglőjét, továbbá házi borkimérőjét, az ún. Buschenschankokat még nem is említettük.

Bibliai, mitológiai és évszakjelképek. Ez az ábrázolási kedv a klasszicizmus korának polgárházait is kiemelkedően szép megrendelésekre sarkallta. És újra bibliai és európai érzés- és eszmevilág hordozója lett a szőlő. Ilyen a Gyöngyös u. 24. sz. ház homlokzatának párját ritkító domborműsorozata. A hat kazetta, érdekessége, hogy a biblia és a görög mondakör egy-egy jelenetét (Amaldiea- Paradicsom- és Heraklész-jelenetek) aktualizálta. Valójában a teremtés, a termékenység, a bőség, valamint az ember esendősége és próbatétele kétféle hitvilágát emelte egy közös üzenetbe. Ezekből a domborművekből az első és a negyedik jelenet egy-egy részlete illeszkedik a szőlő és a bor szimbolikájába.

Amalthea a görög mitológiában a csecsemő Zeuszt kecsketejjel táplálta, amikor a legfőbb istent anyja, Rhea Kréta szigetén megszülte. A kecske letört szarvából aztán virág koszorúzta bőségszaru lett. S miként a kánaáni hírszerzők is szőlővel szimbolizálták az ígéret földjét, úgy a bőségszaru gyümölcsei között sem hiányozhat a szőlőfürt. Heraklésznek egyik próbája során Akheló- osszal, a folyamistennel kellett megküzdeni kedveséért. Heraklész le is törte a bika képében megjelenő folyamisten egyik szarvát. De vissza is adta neki. Erre Akhelóosz a kecske szarvát, a bőségszarut ajándékozta neki. így a bőségszaru és a Heraklész-mítosz összefüggése is egyértelművé vált.

A negyedik kazettán Éva látható a Paradicsomban. Felette a vízözönt követő szövetség szimbóluma, a szivárvány, az évszakokat ábrázoló jelképekkel. A tavaszra a virágcsokor, a nyárra a gyümölcskosár, az őszre a szőlődézsa, míg a télre a tűzhely emlékeztet. A kereszténység a bőségszaruban idővel az isteni kegyelem kifogyhatatlanságát szimbolizálta. A Szent Imre-templom frízsorán már ezzel az üzenettel jelent meg. Ezeken a reliefeken a bőség édenkertje, az ősanyával, Évával a bűnbeesés szimbolikájával jelenik meg. A kereszténység szerint az elveszett paradicsom visszaszerzése pedig nagy megpróbáltatásokkal jár majd. Ez a közös spirituális elem Heraklésszel, akinek tizenkét próbát kellett kiállni. Ez köti össze a kétféle hit reliefsorát, méghozzá a szőlő és bor örök szimbólumaival. Méghozzá Kőszeg legszebb reliefsorán. Hogy ki volt a megrendelő? Még nem tudjuk. A kutatás annyit azonban kiderített már, hogy a házat az 1820-as évek elejéig a zala megyei nemes Skublics Sándor, ill. örökösei birtokolták. Aztán a Seybold-családhoz került. Egy nemesi és egy polgárcsalád. Meglehet, hogy az ő idejükre esik a kivitelezés. De biztosat még nem mondhatunk.

A XIX. században már egyezményesen elfogadott évszakmotívumként helyezték el a Fő tér 11. sz., ún. Jesztl-ház homlokzatán is a rózsa, a búzakalász, a szőlő és a bor, valamint a lobogó tűzrakás szimbólumainak jól ismert megfogalmazását. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar kártya, amelyet más néven Teli-kártyának is nevezünk, éppen ekkor terjedt el. Scheider József, a pesti kártyafestő, 1835-ben készítette el Schiller Teli Vilmosa nyolc alakjára a magyar kártyát. Habsburg- és zsarnokellenes üzenete miatt roppant népszerűvé vált. Az ász lapok négy szimbolikája pedig pontosan a Jesztl-ház évszakjelképeivel azonos. Még ha az később is került a Fő téri homlokzatra. A közép19