Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról

Volt értelme ennek a kis kitérőnek. A stukkófríz ugyanis az egyik legszebb szőlőfürtöt és szőlőindát (szőlővesszőt) ábrázoló épületdísz. íme, a szőlőmotívum kimondottan szakrális környezetben, egy templom stukkófrízén. Ráadásul tíz apostolkép társaságában. A hiányzó két apostol szobra ugyanis ott áll benn a templom főoltárán. Az tehát kizárt, hogy az egyik apostolkép Luther Mártont ábrázolná, miként azt némelyek sejteni vélik. így, erősebb marad az a meggyőződés, hogy a stukkófríz a templom katolikus korszakában készült. Témája pedig újszövetségi, hiszen ezt sugallják az apostolképek. Ezt a szőlőábrázolást a direkt szakrális jelképek közé kell sorolnunk. A keresztény ikonográfiában ennek tradicionális értelme van: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad s én benne, az bő termést hoz ” (Jn 15,1) - mondja Jézus. Nos, az apostolok ábrázolása a középkori templomkapuknak is gyakori témája volt. Hogy itt a külső falra kerültek a portrék - mert az apostolarcok portrészerűsége vitathatatlan -, az is indokolt. Az apostolokat az egyház oszlopainak tekintették. Ezért kenték meg a falakat templomszenteléskor tizenkét helyen olajjal. így a falakon megjelenő apostolok az egyház oszlopait jelentik. A szőlőfürttel, azaz Jézussal együtt megjelenő apostolok pedig magát az egyházat. Hiszen ők voltak a keresztény tanítás tanúi és terjesztői. Még valamit. Van a párkánydísz déli oldalán egy apostolfej. Kicsi, puttószerű, majdnem esetlenül lekicsinyített formában. Pedig semmi mást nem akart kifejezni, mint hogy ő a legfiatalabb apostol. Mindenesetre megkapó.

A szőlő rejtett stilizáltsága. Kicsit rézsűt, szemben a Szent Imre-templom- mal, úgyszólván megismétlődik ez a párkánydísz. Megismétlődik, de mondandójára nézve rejtett módon. Mintegy rímel a temploméra. Csakhogy sokkal kevesebb szakrális utalással. A kőszegi katolikus plébánia 1802-ben került ennek a maga korában nagy hírű Lada-háznak a birtokába. A XVIII. században ez a család két alkalommal is adott városbírót Kőszegnek. 1808 után az épület- és homlokzategyesítés hangsúlyozására gyönyörű, barokk stukkófríz készült. A levél- és indadísz (arabeszk) végigfut a főpárkányon. De nem azért idéztük ezt a kicsit útikönyvszerű mondatot. Hanem azért, mert valójában ezek az indadíszek is szőlőindák. A főpárkány barokk stilizáltsága, a díszítés reprezentatív funkciója ugyanis minden közvetlen szakrális utalást kiiktatott, így a szőlőt is, apostolokat is. Helyettük kagylódíszek, puttófigurák törik meg a folyondárt. De ezeknek is van szimbólumértékük.

Terek, utcák, kápolnák, házak a szőlő jegyében. Bárhol is sétálgatunk Kőszegen, a város meg-meglep minket a szőlő és a bor üzeneteivel. Akár egy ajtódísz rátétes szőlőmotívumában (Chernél u.3.), akár a pincebejáratok kőkeretes zárókövein (Hegyalja u. 25., 29., 31. sz.). De ott látható a polgárházak homlokzati domborművein (Gyöngyös u. 24., Fő tér 11.), kápolnák festményein (Szent Donát-kápolna a Kálvária-hegyen, továbbá a hegy lábánál, az Andalgón) és a szőlőskertek építményein (szőlőpásztorok háza a Szultántetőn, Lusthäuser). De leolvasható mindez a szőlőhöz leginkább kötött népesség házainak, az ún. kapásházaknak a megjelenésén is. Azaz a kőszegi terek, utcák, hegyek a barokk korszak katolikus megújulásával párhuzamosan a szőlőre alapozó természetkultusznak is hordozói lettek. A szakrális és polgári jelleg mellett megjelentek a népies, plebejus ízlésvilág hordozói. Nemcsak a

18