Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról
MAJD MINDEN ADÓBAN OTT A BOR, ÉS MAJD MINDEN KORTYBAN OTT AZ ADÓ Adó és a bor kapcsolata? Történt pedig, hogy valamilyen okból neki kellett esni a XVI. századi adótörténetnek. Amolyan alaposan. Hosszú idősávban és teljes tartalmában. Lényegében a XVT1. század közepéig, méghozzá tekintettel minden, de minden adónemre. Az eredmény - ahogy mondani szokás — megdöbbentő volt. Az adók egyik része ugyanis közvetett, egy másik része pedig közvetlen módon utal a szőlőre vagy a borra. A fennmaradó rész úgyszólván elenyésző a többi adónemhez képest. Tudjuk, minden magyarázatnál erősebb a példa. Annyit még illik hozzátenni, hogy az adó fogalmát ezúttal szélesebb, egyben más értelemben használjuk, mint a modern pénzügyi technikák. Korszakunk adónemei feudális jellegű, azaz a föld tulajdonára, zálogára, hasznára stb. vonatkoznak. Behajtásukra jogot formáltak többek között az uralkodók, a földesurak és az önkormányzatok is. Tágabb értelemben a kisebb és nagyobb királyi haszonvétek, ill. különféle szolgáltatások. Volt persze nem tulajdonra alapuló adónem is, mint pl. a tized. Ezt a kitérőt nem lehetett megspórolni. Sőt, még azt is sietünk hozzátenni, hogy Kőszeg 1647-ig több mint másfél évszázadon át lényegében kettős adórendszerben élt. Azért, mert a Corvin Mátyás-féle koronazálog egyenes folyományaként Kőszeg a Habsburg kormányzati és alsó-ausztriai rendi befolyás alá került. így aztán olyan adókat is fizetett, aminőket a Magyar Királyságban nem kellett. Ilyen volt a bor fogyasztási adója, a „Zapfenmass” is. Ez az adónem ugyanis az akkori Magyarországon ismeretlen volt. Félreértés ne essék, nem az adó vagy a szolgáltatás volt ilyen vagy olyan jellegű, hanem azok kapcsolata a bortermeléssel. A kivételesen jó adóforrás. A bor mint olyan már mindenféle kitűnő és szerényebb irodalmakban szerepelt. Ezúttal azonban arra szeretnénk utalni, hogy volt olyan időszak is, amikor a bor - jelesül a kőszegi bor - jóval a helyi gazdasági értéke fölé nőtt. Egyszerűen azért, mert kivételes alapja lett a város és a polgárai adózó képességének (máskor korlátainak). Am ugyanúgy kitüntetett pénzforrás lett a borexport vámalkujában is. Hogy kézzelfoghatóbbak legyünk, most már valóban elkerülhetetlen, hogy példálóddzunk is. Azaz megindokoljuk, megmagyarázzuk, hogy miért jutottunk erre a következtetésre. A közvetett és a közvetlen jellegű kapcsolatok mibenlétére. Az egyik példát az 1530-as évek szállították. I. Ferdinánd meg volt győződve arról, hogy jogában áll felmenteni Kőszeget az alsó-ausztriai rendi adó fizetése alól. Ebben nem is tévedett. A politikai hatalmukban brutális módon meggyengített osztrák rendek most összeszedték magukat. Olyan helyen ütöttek vissza, ahol még maradt erejük. Azaz nem engedték be a kőszegiek borait az osztrák rendek birtokaira. Pedig a kőszegiek vám- és harmincadmentessége Alsó-Ausztriára is kiterjedt. A kör tehát bezárult. A kőszegi bor közvetlenül lett érdekelt az alsó-ausztriai rendi adó és a királyi vámmentesség alkujában. Azaz a rendek és az uralkodó presztízsharcában. Akkor is létezett vertikum - ha nem is így hívták -, nevezetesen a szőlőtermelés, a borkészítés, valamint a hordóban történő értékesítés láncolatában. Ha 15
