Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról
BARIS KA ISTVÁN A kőszegi bor profán és szakrális voltáról A bor korszakai. Hamvas Béla azt állítja, hogy a bor világtörténetének három nagy korszaka volt: „...az özönvíz előtti kor, amidőn az emberiség a bort ?nég nem ismerte, csak álmodozott róla. Az özönvíz után Noé elültette az első szőlőtőkét és ezzel a világtörténet új korszaka kezdődött. A harmadik kor pedig a víznek borrá változatásával kezdődik, s mi jelenleg ebben a korszakban élünk". Jó olvasni ezt a szerzőjére oly jellemző mondatot. Lényegében egyetértünk. Vagy talán inkább érteni vélünk valamit, amire nekünk belőle szükségünk van. A történelem-előttiség humorát és komolyságát. Aztán a bor ó- és újszövetségét, de a gondolatban lévő kétértelműséget is. Nem a kánai menyegző csodáján múlott, hogy a hamisság sugallata is benne van abban a korszakban is, amiben jelenleg is élünk. Ez a kép természetesen nem az ősszőlő domesztikációját írja le. Inkább annak leegyszerűsített változata ez, hogy milyen átfogó módon jelent meg a szőlő és a bor a zsidó és a keresztény kultúrkörben. A kőszegi bor persze csak a Hamvas-féle harmadik kort élte meg: a borrá változtatásét. Mégis hitében, kultuszaiban, kultúrájában vissza-visszajárt még a bibliai Noéhoz is. Csak így kerülhette el, hogy provinciális maradjon, egyesült a bibliai időkkel. Egyik sajátja, hogy nagy múltja van, és lesz szép jövője is. A szőlő és bor kettős jellege. Alig hisszük, hogy van olyan gyümölcse az embereknek, mint a szőlő és nedűje. Csak a gabona, a kenyér erősebb nála. Aid híjával van a kenyérnek, az mindennek híjával van. Az írás azonban mellérendeli a bort is. És akkor a szőlőt is. Azaz az üdv- és kultúrtörténet egyik legrégibb üzenetét a szőlőről és a borról. Ez a motívum a görög özönvízmítosz hősére, Deukaliónra is emlékeztet egyben. Hogy pedig a sumér Gilgames, az egyiptomi Ozirisz, a perzsa Dzsemzsid, a fáraók kora, de az egész görög történelem eleve nem nélkülözhette a szőlőt és nedűjét, az arra utal, hogy e kultúrák közös kincse volt a bor. A kőszegi szőlő és bor históriája ugyanígy elképzelhetetlen a bor profán és a szakrális, hétköznapi és kultikus jellege nélkül. Többek között azért nem, mert a helyben történtek megannyi szálon kapcsolódnak a közös európai kultúrkörhöz. Forrásvidékük mind a hétköznapok, mind a kultuszok felől nézve is jól feltárható. Éppen ez az. Szeretnénk, ha ezúttal a szőlő- és bortermelésnek erre a kettős természetére koncentrálnánk. A hétköznap és a múlt. A borászhétköznapok múltja felettébb tanulságos. Nekünk ráadásul erkölcsi kötelességünk előtte fejet hajtani. Vannak olyan dolgok, amikről nem elég sokat beszélni. És vannak, amelyeket újra fel kell fedezni. Mint a pozsonyi tudós kör csaknem elfeledett kis remekét, a kőszegi szőlő és bor kiskátéját. És vannak dolgok, amelyekkel végre szembe kell nézni. Még ha pénzszaga meg adósúlya is volt. Meg régen, nagyon régen is volt. 12
