Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Bariska István: A kőszegi bor profán és szakrális voltáról

Mert egyszerre sújtotta és segítette a várost. Amelyet a szőlészet újra és újra megtanított talpra állni. Ez is a hétköznapi múlt része volt. Érdekes módon ez is kiemelte abból, hogy provinciális maradjon. Hiszen a külhoni borpiacokat nemcsak megszerezni kellett, de meg is kellett tartani: minőségben és kapcsolatokban egyaránt.

A KŐSZEGI BOR ÚJRA FELFEDEZETT OPUSÁRÓL

Páratlan írás a kőszegi borról. Nem készültünk a kőszegi bor irodalmának összefoglalására. Nem is férne ide. Mégis, készültünk arra, hogy kiemeljünk egy fontos írást róla. Bármennyire érdekes, de az első és utolsó nagyszabású kőszegi bor- és szőlőkönyv a XVIII. század elején jelent meg. Ekkortájt egy híres pozsonyi történésziskola hat hazai borról készített tanulmányt, nevezetesen a budai, a kőszegi, a miskolci, a soproni, a szentgyörgyi és a tokaji nedűről. Sajnos, nem mindegyik elemzés jelenhetett meg ekkor. A szerző zolnai Matolai János, a pozsonyi tudós kör tagja, 1719-ben aztán Kőszegre is eljutott. De a kőszegi borról gyűjtött anyaga csak 1730 körül állt össze latinul. Magyarul pedig csak 1984-ben lehetett először olvasni. Ez azonban az összefoglaló minőségén mit sem változtat. Azaz a mű mindvégig páratlan és megismételhetetlen marad a maga nemében.

Többféle kultúra találkozása. Hogy részletezzük a Matolai-féle elemzést, arra itt esélyünk nincs. Hogy megidézzük a munka szellemét, arra annál több kínálkozik. Ami benne szinte átsüt, az a Bél Mátyás-féle iskola többszörös hatása. Ez a szövegben többféle kultúra találkozásában érhető tetten. Az egyik ilyen beemelt eszmevilág a szőlő, és bortermelés klasszikus, ókori kultúrája. Erre rakódik rá a magyar népi megfigyelésé és gazdálkodásé. Hogy mindezt abroncsként az a tudás fogja össze, amit a természetről pl. talajösszetételről, borkémiáról a Bél Mátyás-féle iskola a XVIII. században már ide is integrálni tudott, az az akkori nagyon modern értékelési eljárásoknak volt köszönhető.

Miről van szó? Arról, hogy Matolai művében a szőlő- és bortermelést a római birodalom törzsterülete határain túl rehabilitáló Március Aurelius Probus császárra (Kr. u. 232-282) hivatkozás mellett a tudós Caius Secundus Plinius (Kr. u. 23-79.) és Lucius Moderatus Columella (Kr. u. I. század - ?) a legtöbbet idézett szerző. Egyszerűen azért, mert a korszak őket, a római kori mintát tartotta példaképnek. Rájuk hivatkozva lehetett megemelni helyértéke fölé a hazai bortermelés hírét és értékét. Sőt, annak európai történeti folytonosságát is így lehetett újjáteremteni. A kőszegi bortermelés históriáját kutató Matolai János bizonytalan kezdeteket sejtet Probus császárra hivatkozva. De Plinius és Columella több ezer éves, szakigényű idézeteit nagyon érzékletesen helyezte el a kőszegi gazdálkodás gyakorlati példái között.

Siker és kudarc kísérete megfigyelések. Nekünk azonban a gazdálkodási év naptári fordulónapjaihoz kötött utalások, valamint a gazdálkodás elemzései tetszenek a legjobban. Ebbe Szent Ágnes napjától (jan. 21.) Szent Orsolya napjáig (okt. 21.) úgyszólván minden belefér. A termés reménysége éppúgy, mint a szőlőre leső veszedelmek. Az időjárás napfordulói hasonlóképpen,

13