Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Katona Attila: "... légy erős, mik azok vagyunk"

hettck.4" De aztán június 10-én íródott Bárdos Alice levele is, amiben arról szólt, hogy még mindig minden rendben megy, és hogy „Elláikkal, Gabiékkel a legnagyobb egyetértésben élünk együtt, mindannyian jól vagyunk. Gyurka sokat gyakorol, jó színben van és nagyra nőtt. Anyus is bál Istennek jól van, és nem dolgozik annyit mint odahaza. M Sándor lányának, Katónak kislánya van, 4 napos. Van muzsika a házban nemsokára nálunk is lesz.”4' Egyszóval „idilli” a helyzet. Az öt nappal késó'bbi üzenetben azonban már a keserűség hangja dominált: „nagyon rossz ez a postanélküliség és semmi kilátás rá, bog1 postát kaphassunk egyhamar. Kedden adóbeszedők voltak itt, és forgalmi adó címén 291 p 70 fillért kértek. Én nem tudtam miről van szó és nem fizettem ki. Erre lefoglaltak három fotelt nálunk, mondván, bog két hét alatt rendezzem a dolgokat. Mindjárt idehívattam Boriskát és átnéztük íróasztalodat, de semmi nyomát nem találtuk a forgalmi adótól szóló dolgaidnak. Nagyon kérlek, írd meg miről van szó és bog ki kell-e fizetni ezt az összeget. Most benn voltam a hitközségnél, bog mit tegek ez iigben és Tímár Ödön megígérte, hog érdeklődni fog ez iig iránt, neki van valami ismerőse a forgalmi hivatalban. Tegnap a szombathelyi Takarékból idekiildték a Griiner-féle felsőrajki rajzokért és iratokért. Borisba már régebben összerakta ezeket, és ezt átadtam. Utóbb jöttem rá Boriskával, hog nem az eredeti rajzokat küldtem el, csak a fénymásolatokat. De megízentem a Takaréknak, bogba kell még valami rajz Felsőrajkról, úg küldjenek ismét be hozzánk. Különben mint írtam, jól vágunk.”4' Az élet, látjuk, nem ért véget a beköltöztetéssel a magyar hatóságok számára. Gettó ide, gettó oda, az adótartozást be kell fizetni! Az nem mentség, hogy korábban elkobozták az ingatlanokat és a vagyontárgyakat.

A menekülés reménysugara elhalványult, a pestiekkel is akadozott a kapcsolat, bizonytalan lett minden. Semmi hír nem jött a fővárosból a svéd lehetőségről. Pedig a hétköznapi lét a „maradék”, a „megcsonkult” családnak úgy tűnik, elviselhető lett. Hiába, ha valaki jó szomszédot kapott, az sokat könnyített a dolgon. A kényszerű szobatárs így írt: „Kedves Laci! Famíliádról csak jót írhatok. Jól vannak nagyon jól néznek ki. Jó anyád fonnásan meghízott és Alice is igen jól néz ki. Hát még ha tudat alatt nem versenyeznének Ellával, hog ki szív el több cigarettát naponta. Rémséges, hogy mennyit összebagózott ez a két nőszemély!4’ (Szende László is sokat hadakozott felesége ellen, aki modern hölgyként tényleg sok maga által töltött cigarettát szívott.) Gyuri fiad hűséges gavallérja mamájának. Egébként más különösebb újság nincs, csak az a baj, hog gomba módra keletkeznek a gettóban egmást túllicitálva a rémhírek. Mintha képességének az emberek ezek terjesztésében és egymás túllicitálásában. Ma nem szabad a holnapra gondolni csak a jó Istenben kell bízni 7uég akkor is, ha mostanában igen el is fordult tőlünk. (Párezer) Géza igazgató szorgalmasan dolgozik, mint tanácstag, be van sorozva és két hónapi haladékot kapott a bevonulásra. Gabi jól érzi magát, 4 hét múlva várja kisbabáját a bábaképezdében.,m Az „élet” aztán másképp alakította az eseményeket, mert az a bizonyos kisbaba 1944. július 1-jén már a Motorgyárban született meg, nagyon méltatlan körülmények között; s sok napot nem is ért meg.

Aztán elmaradtak a levélváltások, ami vélhetőleg azzal magyarázható, hogy megkezdődött a megyei zsidóság gettóba szállítása, aminek következtében lényegesen fokozódott a zsúfoltság, és a hatóságok sem látták sok értelmét a külvilággal való kapcsolat fenntartásának. Vélhetőleg ekkor a helyiekben sem

130