Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Katona Attila: "... légy erős, mik azok vagyunk"
élt oly remény, hogy a gettó hosszú ideig fennáll. A 3000 főnyi szombathelyihez június közepétől újabb százak „csatlakoztak". Elsőként a Sopron megyei belediek június 16-án, aztán a kőszegiek, majd a körmendiek, végül a vasváriak és a szentgotthárdiak.4’ Bárdos Alice utolsó rövid levele 1944. június 23-i keltezésű. „Édes fiam hál istennek mindnyájan jól vagyunk. (Parcel) Géza és még sokan, akik itthon vannak (féifiak), vagy 50-en kedden bevonulnak. Talán tudsz néhány sort hozzám jutatni, szeretném, kezed írását látni. Miattunk lég’ nyugodt, mi teljesen jól vágniuk. Misiró'l is jó hírek vannak. Vigázz magadra és lég erős, mi azok vágunk. Milliószor ölellek. ”46 Ezek az utolsó mondatok. Június 28-án és 29-én rajtaütésszerűen megkezdődött a szombathelyi gettó felszámolása, a lakókat átkísérték az iparvágánnyal rendelkező Mayer motorgyár területére. Az üres, leromlott üzemcsarnokokban a minimális életfeltételeket sem biztosították. Bár csak egy hétig tartózkodtak itt, de a katasztrofális ellátás és az elviselhetetlen körülmények (vízhiány, bűz) és bánásmód miatt teljes lett a reményvesztettség.47 Július 3-án betoltak egy szerelvényt a régen használt ipari vágányra, és megkezdődött a bevagonírozás. A vonatszerelvény Sopron érintésével érkezett Auschwitzba. Másnap, július 4-én indították a többséget, a nagy előkészületek ellenére kis híján pánik tört ki. A fejetlenségben sem elegendő élelmiszer, s ami még fontosabb, ivóvíz sem került a kocsikba. így nem csoda, hogy az út során többen életüket veszítették.48 Háromnapi utazás után érkeztek meg Auschwitz-Birkenauba. A kiszállást követően a szemtanúk szerint Bárdos Alice hetvenéves anyósába, Liszka mamába karolva haladt a gázkamrák felé, s ott tűnt el örökre. A 15 éves György korára való tekintettel még kapott egy lehetőséget, sikerült megérnie a háború végét. Mihály alakulatát idővel elvezényelték Kenyériből, és egy ausztriai táborban lelte halálát. Míg Szende László nyárutóra megszerezte a nagyon vágyott Wallenberg-féle védlevelet, és így sikerrel érhette meg a háború végét. A család levelezését nem az utókornak szánta. Egyszerűen a hatósági intézkedések következtében egyik percről a másikra egzisztenciát vesztő széthulló középosztálybeli család méltóságát tartani akaró aggódó üzenetei voltak, amelyben olyannak formálták a valóságot, amilyennek szerették volna látni. Olyannak, amiben úgy vélték, hogy távoli szeretteiket is megvigasztalhatják. (Betegségükről csak akkor írtak, amikor már gyógyulófélben voltak.) Természetesen ügyeltek a hatósági elvárásokra és szabályokra. Az üzenetnek nem a tartalma volt a fontos, hanem ténye: az, hogy élünk. S míg lehet írunk, remélünk, és erősek leszünk. Jegyzetek 1 Bárdos Alice levele Szende Lászlóhoz, Szombathely, 1944. június 23. A dolgozatban hivatkozott levelek a szerző' birtokában vannak. Ezúton is köszönöm Horváth Zita segítségét. * Az említett visszaemlékezések (Vályi .Manó, Handlei József, Brandl József, dr. Nyíró Aladár) a budapesti levéltárban lelhetők fel. Zsidó Múzeum és Levéltár XX- G DD8/6 1 A helyi családtörténetre egy példa: Benjamin (Paul) Geist: The Hirsch enhausers. Six generations of a 131
