Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Katona Attila: "... légy erős, mik azok vagyunk"
levelek „egyoldalúan” maradtak meg, mert a gettóba érkező üzenetek elvesztek, tartalmukról csak a válaszok alapján lehet következtetni.) Szombathely a második világháború alatt egy negyvennégyezer lakosból álló törvényhatóságú jogú város volt, ahol az 1944. áprilisi összeírás szerint (a konvertitákkal együtt) a népesség 7%-a számított zsidónak, pontosan 3135 fő. Neológ és ortodox hitközség is működött a településen. Az izraeliták lélekszá- ma az első világháború óta mind relatív, mind abszolút értelemben folyamatosan csökkent. A kongresszusi közösséget egy ajser gerontokrácia irányította.'' Olyan személyek, akik a századelőn kapcsolódtak be a helyi közösség munkájába, s akik koruknál fogva nem tűntek határozottnak és - mai szóval - innovatívnak. Az ifjabb zsidó vezetők (dr. Wesel Imre és Hacker Iván10) a német megszállás következtében kerültek meghatározó, irányító pozícióba. Ez számukra egyszerre jelentette a bizonyítás és a kreativitás idejét. Hogyan lehet kimenteni a közösséget a csapdahelyzetből? Hol húzódik az áldozat számára az együttműködés és az ellenállás határa? Mi az, ami segíti a túlélését és mi az, ami végül is a nem kívánt irányba tereli az eseményeket? Ma már ismert: a rend görcsös megőrzése és a pánikmentesség szajkózása a pokolba vezető útnak bizonyult. A szombathelyi Zsidó Tanács szervezése 1944. március 20-án kezdődött meg, de a végleges megalakítására csak három nappal később a helyi Sonder- kommando parancsnokának, Heinz von Arndt Scharführer utasítását követően került sor." Az önkormányzatinak hazudott testület élére dr. Wesel Imre került, feladata a zsidó populáció igazgatása és ellenőrzése, valamint a magyar és német hatóságok utasításainak pontos teljesítése lett. Az új időknek megfelelően új szabályok következtek. Az írott jogot a szóbeli utasítások kora váltotta fel. Ez kétségtelenül furcsának tűnt a jogállamiság szellemében edződött helyi lateinereknek. Kezdetét vette a zsidóság helyhezkötése és az információs blokád megteremtése. A nyomaték kedvéért megzsarolták a közösséget. az ellenszegülőket hadbírósággal, a szabotálókat internálással fenyegették meg, amit később be is váltottak.12 Budapesten a Központi Zsidó Tanács értekezletén, 1944. március 28-án - ahol dr. Wesel Imre is megjelent - úgy foglaltak állást a zsidóság vezetői, hogy fegyelmezetten betartják az utasításokat, így bízván elkerülni a legrosszabbat." Közben a Sztójay-kormány rendeletözöne is elindult. A „kikapcsolásra” építő zsidópolitikának új személyi garnitúrája is elfoglalta a kormányzati pozíciókat (Endre László, Baky László). E politika része volt a zsidó üzletek bezárása, majd április 5-étől a sárga csillag viselésének a kötelezővé tétele, a szegregáció felgyorsítása. Aztán a hó közepén viharos gyorsasággal lezajlott a még meglévő üzletek bezárása, valamint a zsidó vagyonbevallások elkészíttetése, ez egyszerre jelentette az anyagi kirablás megkezdését és a következő lépés előkészítését, az egybeköltöztetést. Szombathelyen április közepén egy inszinuáció következtében a németek letartóztatták Wesel Imrét, a Tanács vezetőjét, és internálták. Utódja Zalán Ferenc lett.14 Ez az esemény erősen befolyásolta a helyi közigazgatás szereplőinek magatartását. Bátortalanságuk gyávasággá változott, és felelősségüket úgy álcázták, hogy jelentéktelen, de a zsidóügyben magát fontosnak tartó 124
