Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Balázs Edit: "... A jó zsidó egyúttal jó hazafi is..."
BALÁZS EDIT „...A jó zsidó egyúttal jó hazafi is..." DR. BERNSTEIN BÉLA RABBI A kiegyezés és az első világháború közötti időszak a magyarországi zsidóság szempontjából igazi sikertörténet volt. Az emancipáció (1867. évi VII. te.) egyenjogú állampolgárrá tette a zsidót mint egyént, a recepció (1895. XLII. te.) pedig a vallás egyenjogúságát mondta ki. Az emancipációval a zsidó közösségek elveszítették közigazgatási funkcióikat, tevékenységük hitéleti, szertartási, kulturális és humanitárius feladatokra korlátozódott.1 A zsidóság létszámának és gazdasági erejének a növekedése mellett a XIX. században napirendre került a vallásreform kérdése is, melynek várt megnyugtató rendezését nem hozta meg az 1867 decemberétől 1868 februárjáig ülésező Egyetemes Gyűlés (Kongresszus) sem, sőt a haladó és a konzervatív zsidóság szervezeti kettészakadásához vezetett. 1871 -tői2 a magyarországi zsidóság egyazon vallásfelekezet részeként három részre oszlott: a kongresszus határozatait elfogadó kongresszusi vagy neológ, az ortodox zsidóságra, illetve az egység megőrzésére törekedve egyik szervezethez sem csatlakozó „status quo ante” (ti. az Egyetemes Gyűlés előtt fennálló állapotnak megfelelő) csoportra. A hazai zsidóság jelentős része az asszimiláció útjára lépett, s ez bomlasz- tóan hatott a vallási életre. Az előírások követése terén a neológ hitközségekben nagy változatosság érvényesült. A neológ zsidóság vallásos életét nagyban befolyásolta a rabbik szellemi arculata, mely az 1877-ben alapított Rabbiképző Intézetben formálódott. A neológ hitközség elvárta a rabbitól, hogy ne csak hagyományos talmudi tudása legyen, hanem világi műveltsége is, hogy alkalmas legyen híveinek lelki-szellemi irányítására, és a közösség külső képviseletére. A prédikáció középpontba kerülésével nagy jelentősége volt a szónoki képességeinek is.! Ennek az új típusú rabbinak egyik kiemelkedő megtestesítője volt, Bernstein Béla (1868-1944 ) szombathelyi, majd nyíregyházi rabbi. Aki amellett, hogy kitűnő rabbi volt, aki a történetíró rabbik nagy nemzedékéhez tartozott4, aki a két világháború között a status quo hitközségek főrabbijaként küzdött a zsidó felekezet egységének a helyreállításáért', mindemellett kiváló pedagógiai érzékkel megáldott oktatóként tevékenykedett a zsidó oktatás területén is. Bernstein 1882-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Rabbiképzőben. Az 1889/90-es tanévet a liberális-konzervatív irányzatú breslaui Jüdisch-theo- logisches Seminárban töltötte. 1890-ben Lipcsében bölcsészdoktori oklevelet szerzett, és 1892-ben avatták rabbivá Budapesten.6 Még ugyanabban az évben foglalta el a szombathelyi hitközség rabbi székét. A fiatal, az új szellemet képviselő intézetekben nevelkedett, de a zsidósághoz konzervatív szálakon is kötődő rabbi szombathelyi működése egybeesett a hitközség gyarapodó időszakával. A neológ és az ortodox hitközségek jogi és szervezeti szétválása 111
